Irodalmi Szemle, 1996
1996/5 - Géczi János: A nőszirom könnye
szűk torkában megakadt. A vízpezsgéstől messzire ellátszó, a hullámok dörejével távolba beszélő szirtié akartam vele menni. I .eginkább a Balaton- i el vidéki udvarháznál nem nagyobb szárazföld élővilága — ilyen helyeken mindig ad egy görcsökbe kötözött, könyöknél nem sokkal nagyobb évszázados fa vagy valami sosem látott színekben rikító, botanikusoktól sem ismert kristályvirág —, és vár az élmény, s nem is mellékesen, amelyben megtapasztalható, hogyan szürcsöli a tengert a szárazföld. Valamint, hogy milyennek látszik róla a mély vízig kifutó félszigetet benövő halászvároska. A városról, különösen, hogy hátulról világította meg a fény, tudható volt, hogy évtizedek múlva nem geográfusok, hanem dramolettek és komorságukba belerokkant, abból azonban kigyógyulni akaró festőművészek kedves helye lehet, s talán lesz majd egy negyvenéves korára meg kopaszodott írója is, akit magához ragad, s aki a megérintettségről tisztességes nyelvezettel számol tud adni. A tengerbe szakadó ormon kőlödéstől komor, harangtornyos székesegyház ágaskodik, s a torony csúcsán egy hajó kormánykerekét erősen markoló és tekerő, nagy, érzéketlen arcú, márványszárnyú angyal áll. A város jövőjét azonnal láttam. Talán íris, aki hívatlan lépett utánam a két evező emberrel együtt kibérelt csónakomba, s velem együtt indult a rövid, veszélyes vízi útra. A szirten egyetlen szárazföldi élőlényt sem találtam, csak hét leégett kiszáradt, szénfeketére aszalódon fát. Az evező embereket rendkívüli próbára tette a vidék, a szigetet számos alattomos, víz alatti szikla övezte, amelyek fölött arasznyival lépkedtek a nyurga, rosszul felmérhető tulajdonságú hullámok —- a szemlélődő szinte észre sem vehette, hogy átgördül valami szilárd anyag felett. Csuromvizesen, s annak ellenére, hogy eddig sosem látott nagyságú osztrigapadot fedeztem fel, kielégítetlen érdeklődéssel tértem vissza hajónkra. Ahol aztán Íris zilált ruházata miatt föltűnést keltettünk. Ezen az estén nem tudtam, hogy a vacsorához milyen nyelven lenne legjobb leülni. Se magyarul, se németül, se olaszul, de franciául vagy angolul sem esett jól a dolog. Íris is érezhette, hogy terhemre van; ezért aztán sokat és közönségesen beszélt. Egyébként a hajó utasai és személyzete magatartása szerint már hozzám tartozott, holott korábban bárki férfi, aki az első vagy a második osztályon utazott, s jogosult volt a szalonban szórakozni, táncba vihette. A nőszirom könnye
