Irodalmi Szemle, 1996

1996/1 - Géczi János: Tölgyek könyve (részlet)

A munkások máris lazsálnak.

De Kareszt most nem zavarja. Elfoglalt azzal a tíz fiúval-lánnyal, akik meglátogatták.

Gitároznak, majd táskarádiót bömböltetve isznak.

*

Vacsoraidő, Iláék nem érkeztek vissza.

— Ennék — állít be a fiatalok közé a suhanc.

— Egyetek — hagyja jóvá Karesz. — Ti kértek? — kérdi társasága tagjaitól.

— Ja — hagyja annyiban Éva. Es kitódulnak a munkásokhoz.

Viszik a söröket is, rögtön felderül mindenki.

Zabáinak.

És utána aki ahol van, ott terül el, s vedeli a sört.

A tányérokat, evőeszközöket még csak összehordják a lányok, nehogy belelépjenek, de attól még marad az egyébként is nagy felfordulásban a felfordulás. Karesz jól berúg. Odatántorog az exkavátorhoz, beindítja.

A lányok sikonganak, hogy fejük fölött lódul át a markolólapát.

Karesz ügyesen tépi ki az egyik tölgyfát.

Már a másikat is megdöntötte, amikor megérkezik Ila Bódoghgal.

Bódogh ijedten-dühösen ráncigálja le Kareszt az exkavátorról, és hatalmas pofont kever le neki. A srác orravérét törölgetve hirtelen kijózanodik.

— Ezt azért nem! — emel fel egy szívlapátot, s csapkod Bódogh felé.

— Hagyd! — sikolt Ila.

— Szemét kölyök! — üvölti Bódogh, s maga is kezébe fog egy szőlőkarót.

De a következő mozdulattal kiverik egymás kezéből az eszközöket. Birokra mennek: Bódogh az erősebb meg a dühödtebb is.

Izzadtan nyomorgatják egymást a tűz körül, senki sem mer közbeavatkozni.

Aztán Bódogh — holott ő került ki győztesen — hirtelen elernyed, legördül Karcsi testéről, feltámogatja a fiút:

— Bocsásson meg.

Karesz nem érti.

— Nem fordul többet elő.

— Erre igyatok — kap észbe Ila, és máris hozza a bort, miközben hessegeti Karesz barátait.

— Szerzek magának a parton egy lakást, amíg tart az építkezés. Ott mégiscsak közelebb lesz a barátaihoz — hadarja Bódogh. — Es akkor jön

Géczi János