Irodalmi Szemle, 1996

1996/4 - KONTEXTUS - Adam Bžoch: Ladislav Novomeský költészetének pszichoanalitikus interpretációja

találhatjuk mögötte a kontamináción alapuló freudi Fehlleistungot is. A klasszikus pszichoanalízis eszköztárát alapul véve és egyúttal fantáziánkat is mozgósítva azt is mondhatnánk, hogy a Báseň (Vers) c. költemény történésének tér-időszerű egységét egyfajta elefántcsonttorony lábához helyezhetjük. Ott játszódik le ugyanis a költő "kisfiú-létének" lelki drámája; innen szemléli a költő nézőként a világ eseményeit, és ez az egész elefántcsonttorony-kép végső so on azt a valamit is jelenti, amit a felhőkarcolók vagy az esernyő. A Báseň a pszichoanalitika szempontjából a gyermekkori libidóhoz kötődő és lehangoló emlékek művészi eszközökkel való kifejezése, s egyben legyőzésükre tett kísérlet, amely a tudattalan energiájának az alkotóerőbe való szublimálásával jár együtt. Ezek az erők itt képtelenek megoldani az anya és a fiú közti konfliktust.

A pszichoanalízis történetében azonban az ilyenfajta elemzésekkel kapcsolatban egy érdekes és tanulságos esetre bukkanhatunk: 1937-ben Paul Schilder azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy Lewis Carroll Alice Csodaországban című híres és népszerű könyvében szadista és kannibalisztikus elemeket fedezett föl, s az Amerikai Pszichoanalitikai Társaság által szervezett konferencián óva intette a természetesen jelen sem levő kiskorú olvasókat Carroll "perverz" könyvének az elolvasásától. Schilder előadását követően heves vita bontakozott ki közte és a jelen levő irodalomkritikusok között, akik az, úgymond, ártatlan irodalmat védték, s a pszichoanalitikust mondták perverznek. Ebből az esetből a pszichoanalitikának — amennyiben el akarta kerülni az önmagába zárkózó interpretációk zsákutcájának a veszélyét — le kellett vonnia a tanulságokat.

Adam Bžoch

Fordította Fundárek Ferenc