Irodalmi Szemle, 1996
1996/4 - KONTEXTUS - Adam Bžoch: Ladislav Novomeský költészetének pszichoanalitikus interpretációja
Ladislav Novomeský költészetének... nem csupán Freudnak a pszichoanalízisen keresztül megvalósuló radikális emancipációjának elképzelésével, hanem különös módon leginkább a Svätý za dedinou c. kötet EU'ihangyknak a soraival csengenek össze: "Majd hu verset olvasnak újra /az emberforma emberek, (...) / Elmondjuk majd: az a keseivek, /ágyú és sírás kora volt, / a költő' senkinek se kellett / s ember embertől elvadult." (Garai Gábor fordítása) A lelki konfliktusok folytonosságáról való utópikus lemondás mint a további eszmefuttatás alapja bizonyára abból következett, hogy Novomeský költészete nem illett bele maradéktalanul a pszichoanalízis elméletébe. A pszichoanalitikus módszerekkel feltárt konfliktusokhoz a vizsgált tárgy más megoldásokat sugallt. S nyilvánvaló, hogy az elméletiek helyett költó'ieket. s amennyiben eltekintünk a szóban forgó utópia "peiformatív ellentmondásosságától" (Hogyan érvényesülhet egy ilyen utópia a költészeten kívül, ha ő maga is tisztán költői jellegű?), akkor még azt is kijelenthetjük, hogy az utópia visszaadja az irodalomnak — beleértve a Slovenský Hamletéi mint az irodalmi alkotást — a zárt fonnákat mint autentikus megoldást. "Perverz pszichoanalízis" A Slovenský Hamlet elolvasása után kísértést érzünk, hogy Novomeský további költeményeit is a pszichoanalízis vagy a mélylélektan eszközeivel elemezzük. Az ortodox pszichoanalízis alapján például a Stanislav Smatlák által kulcsfontosságúnak tartott Báseň (Vers) című költemény (lásd a Nedeľa c. kötetben) súlypontját egészen máshová kellene tennünk, mint ahová Smatlák teszi. A szexuális vonatkozású pszichoanalitikus szimbólumrendszerben ugyanis felértékelődnek például a — Smatlák által elutasított — falloszi jelképek, amelyek természetesen a New York-i felhőkarcolók vagy egy elhagyott fekete esernyő formáját is ölthetik. Mivel a pszichoanalízis mindig az empirikus tapasztalat mögött rejtőző látens tartalomra helyezi a súlyt, a W/w-beli Union kávéház történései akár nemi aktust is jelenthetnek. Mindezek a szimbólumok ugyanazt a témát, Smatlák és Terebessy szóhasználatával élve: a "fiú-lét" témáját fejezik ki. Kettejük közül azonban mégiscsak Terebessy áll közelebb az igazsághoz, mikor azt írja, hogy ez a bizonyos "fiú-lét" erotikus vagy szexuális szempontból korántsem problémamentes. (Csupán az absztrakt élet fogalma szerint problematikus, írja ugyanerről Smatlák.) Az ún. "fiú-lét" jelenléte a versben az irodalomtörténész- pszichoanalitikus számára elégséges ahhoz, hogy a Báseň c. verset összefüggésbe hozza a szexualitás széles problémakörével. A klasszikus pszichoanalízis lehetővé teszi ennek a párhuzamnak a további megerősítését is, sőt a tarka kozmopolita környezetbe helyezett s kitűnő "Elefántcsontpart"-képet nem csupán földrajzi névként és a távoli képek gyors váltakozásaként engedi értelmezni, hanem meg
