Irodalmi Szemle, 1996
1996/4 - KONTEXTUS - Adam Bžoch: Ladislav Novomeský költészetének pszichoanalitikus interpretációja
Ladislav Novomeský költészetének... Terebessv Károly Mivel Terebessy Károly (illetve Kari Terebessy, 1910—1985) neve nem különösebben ismert — Szlovákiában az utóbbi időben Milan Hamada írt róla (1. Romboid 1993, 10. sz. 8—12. o.), és az Irodalmi Szemle-ben Turczel Lajos tollából jelent meg róla egy terjedelmes, szlovák nyelvre eddig sajnálatos módon le nem fordított tanulmány (1991, 9. sz. 890—910. o.) —, írásunk bevezető részében ejtsünk néhány szót magáról a szerzőről és a szlovák irodalmi körökhöz fűződő kapcsolatairól. Terebessy Károly Pozsonyban született, 1940—44 között számos, szlovák szürrealista műveket összefoglaló kötet kiadója, szerkesztője és szponzora volt. A háború után, egészen 1960-ig a Pszichoterápiái Intézetben dolgozott mint adatgyűjtő és -feldolgozó. Az 50-es években egy ideig szabadúszóként angol és magyar ismeretterjesztő kiadványokat fordított szlovákra, majd 1957-ben koholt vádak alapján "illegális államellenes tevékenységért" 9 évi szabadságvesztésre ítélték. Terebessy büntetésének egy részét a jáchymovi uránbányában töltötte le, 1960-ban amnesztiát kapott. 1969-ben a Pozsonyi Kerületi Bíróság döntése alapján rehabilitálták. 1974-ben Terebessy villamoskalauzként megy nyugdíjba. Szerzőnk — O. Lenoroviczcal közösen lefordította Trockij egyes műveit. 1935-ben ebben a szellemben Az. ár ellen címmel folyóiratot adott ki. Ebben az időben, amint ezt Mikuláš Bakos tanulmánya (Avantgarda 38, Bratislava 1968, 209. o.) is megemlíti, Terebessy Jaroslav Honza-Dubnickýval és R. Mrliannal együtt az A 38 csoport azon tagjai közé tartozott, akik csupán elvétve és többé- kevésbé passzívan vettek részt a mozgalom tevékenységében. Igor Hrušovský mellett Terebessy az A 38 legidősebb tagjának és egyben teoretikusának számított. A Slovenský Hamlet szövegének problémái: Terebessy sajátos pszichoanalízise Terebessy Slovenský Hamlet c. tanulmánya nem csupán Novomesk költészetének pszichoanalitikus interpretációja, hanem az akkori társadalom állapotának a diagnózisa is kívánt lenni. A kultúrát a szerző a társadalom termékének és mutatójának tartotta. Ezzel az igényével Terebessy nem csupán Freud, hanem más pszichoanalitikusok elvárársának is megfelelt, akik számára a kulturális jelenség mindenekelőtt olyan eszköz volt, amelynek segítségével az alkotójuk, sőt az egész társadalom neurózisait akárcsak felfedni (W. Reich: Massenpsyrhologle des Faschizmus). Terebessy általában a költő és a társadalom időtlen kapcsolatának a keretében elmélkedik a kultúra egészségéről és neurózisáról, s a művészet funkciójáról kialakított képlete kb. így néz ki: "A költészet elsőrendű társadalmi feladata az
