Irodalmi Szemle, 1996

1996/4 - Kovács Sándor Iván: „Kárpát szent bércére...”

Szétszóró idők. "A föld megőszült: /Nem hajszálanként, mint a boldog ember, / Egyszerre őszült az meg, mint az. isten, / Ki megteremn éli világot, embert, / E félig istent, félig állatot, / Elborzadott a zordon mű felett, / Es bánatában ősz lett és öreg." A Tejút megőszült...

De összegező leltárt is csinált valaki, ugyanott, ahol Tóth Árpád verse, A tejút alatt megjelent (egy Kosztolányi Dezső szerkesztette antológiában, 1920). Irta Krűdy Gyula, címe Az utolsó garabonciás. Ezt a Krúdy elbeszélést Szörényi László fedezte fel Zrínyi földrajzi antropomorfizálásai kapcsán, mert Krúdy is "a barokk költészetből származó földrajzi misztikával személyesíti meg Hungáriát". (Bécs szimbolikus szerepe Krúdy műveiben, 1986, "Múltaddal valami kezdeni" című kötetében, 1989.) Szatmárnémeti Pap István Magyarország versekben való rövid leírása, 1756) és Lázár János (Florinda, 1766) emberiesíti így az ország és Európa térképét. Végső soron a prágai Dániel Adam z Veleslavína manierista Európa-mappáját követvén (1610), amelyen Európa királynő-megtesttesülése nyúlik el lustán a Földközi-tenger, az Atlanti-óceán és az Ocanus Germanicus vizében. Szoknyája két íve a Balkán és az Északi-tenger partvidéke; jogaras bal keze Dánia; jobbja Itália, markában Szicília szigete mint országalma; nyakfodra a Pireneusok; arca és homloka Spanyolország; koronája az Ibériai-félsziget nyugati fele. Bohémia és Prága (ahol az idő tájt Kepler és Szenczi Molnár Albert egyebek közt arról vitatkoztak: "Volt idő a mi tájainkon is, / Mikor nem tudtuk, mi az. a határ"), tehát Csehország és fővárosa a térkép-kép közepére rendezve, mintegy nyakból függő ékszer vagy derekat átfogó csatdísz gyanánt.

Abban a pillanatban, amikor a Nagy Rétestészta-Tördelők átszabták s átvarrták a Királynő földabroszruháját, Krúdy Gyula felvette a teljes tájról a leltárt. Ez is csendes költészet, mint a Tóth Árpádé. Címe: Az. utolsó garabonciás akit úgy hív Krúdy: Siska. "Siska, a rejtélyes postás, aki tíz éve járja az országot egy levéllel. Végül haldokolva, a megszállt országrészekből menekülők között, egy marhaszállító vasúti kocsi utasának adja át menyasszonya levelét." (Szörényi László) A levélüzenet költői prózáját mintha Krúdy is azért tagolta volna pontosvesszőivel "verssorokra", hogy jobban megjegyezhessük:

Úgy tetszett dalolunk, s hogy néma dalba olvad Velünk körül a táj, a csillagok s a bor,

S egy zengő reszketés mindent eggvé sodor: Kísérletes danát a holt apák daloltak.

Es messzi, messzi fent a dús csillag-sereg Közt lengett a tejút, csüggedten, őszre válva Mint bánatos Hadúr nagy, hófehér szakálla, Amelyre')! könny gyanánt hulló csillag pereg.

Kovács Sándor Iván