Irodalmi Szemle, 1996

1996/4 - Kovács Sándor Iván: „Kárpát szent bércére...”

költőben is, mint aki Helvétiában énekel, nem élnék oly örömmel egy földön is, mint Ilelvétiában." (Kazinczy Levelezése, IX, 1899. Idézi Szerb Antal, Kölcsey, 1926.)

Berzsenyi a Windisch-féle német földrajzkönyvet bújta, de Losonczi Istvánnak 1773-tól számtalanszor megjelent Háimas kis tükör című népszerű "tankönyv- enciklopédiájá"-ból is merített. A Kis Tükör Berzsenyihez s Kölcseyhez közeli 1804. évi kiadásában még semmi Tátra-nevezetesség nincs, 184( itán azonban (ha ugyan nem előbb) már belekerül a "magyar Helvetia" ünneplése. Az 1848-ban megjelent kiadásban találjuk Szepes vármegyéről ezt a lábjegyzetet: "Kárpát hegyei és völgyei képezik a magyar Helvetiát, a természetnek külömbféle ritkasági, víz-rohanások, hegyeken tavak, stb. annyi gyönyörűséget adnak, hogy azokat még a külföldön sem találhatni fel." Ide is jött egy külföldi — folytatódik a jegyzet — "magyar Helvetiát"-t látni: "A felséges szász király Fridrik Ágoston, 1841. esztendőben a magas Kárpát tetején lévén, bámulta a tájék szépségét." Láttuk Vörösmartynak A Krivánon című epigrammájárói szólva: ez egy évvel korábban történt, de fontosabb ennél, hogy milyen friss az információ.

Kölcsey 1815-ben költözött Csekére. "E sártenger közepén, távol barátoktól, íróktól, nyomdáktól, könyvesboltoktól, e békanyálas Tomi száműzöttjeként élte le életét." Lukácsy Sándor írja ezt (/l csekei költő, 1973), s bár hozzáteszi Kölcsey szavaival: "láthatárainkat a máramarosi hóbércek határozzák", arra kell rámutatnia: "Sem a csekei táj, sem az. ország tájai nem jelennek meg ebben a költészetben; lírai tájainak nincsenek színei (...), csak kiterjedés ük van, üres tér, a lég szüntelen mozgásainak színtere." Lukácsy a légmozgások beszédes szélkatalógusával is szolgál. Közöttük ott a legirodalmibb magyar szél, amely a Zrinyiászban a "Késmárkéról kelve fújja meg az erdőt (Búsan csörög..., 1831):

Búsan csörög a lomb,

Mert fú a szél;

Sűrűn dobog e sz.ív,

Mert búm kél.

Kárpát kebeléből A szél fú;

Tőled, szerelem, jön ez éjjeli bú.

Kölcsey eltekint a Tátra felé (mert itt persze hogy a Tátra a Kárpát), és máris Zrínyi inspirálja. (Lehetséges, hogy már a Küzdésben is: "Mint zúgó szél a szírinek homlokán", 1814.) Közismertek a "csekei költő" Zrínyi-versei: a Zrínyi dala (Szobránc, 1830) és a Zrínyi második éneke (1838). Ezek persze nem Zrínyiről írt versek, címük eredetileg nem is emlegette: amaz a Szobránci dal, emez eleinte címtelen volt. A "dal" és az "ének” Zrínyije maga a vele azonosuló Kölcsey, akinek cenzurális kényszerből volt szüksége a fényes történelmi fedőnévre. Kölcsey Zrínyi-ismerete és tisztelete mögött természetesen Zrínyi olvasása a fedezet. Tanulmányaiban Zrínyit a nemzeti klasszikusnak kijáró tisztelettel hozza szóba. Ostrom Kőszegnél című töredéke (1818) a Szigeti veszedelem egyik scénáját

Kovács Sándor Iván