Irodalmi Szemle, 1996
1996/1 - Tsúszó Sándor: Szilveszteri ballada (vers)
TSŰSZÓ SÁNDOR Szilveszteri ballada Rigmus- és esujogatófüzér néhai Bakh Oszkár ederdi kántortanító (szigorú diétára fogott és poétikailag megedzett) vaskos modorában Az ederdi csárda ablaka homályos, ottan húslakodnak tizenkét zsiványok. Egész esztendőben bőven fosztogattak, nem kegyelmeztek se ifjúnak, se aggnak. Tizenegy már elbólintott, alaszik, mint a bunda, csak December virraszt, de már ő is inkább aludna. Felhorkan az öreg vekker, beront a duhaj Szilveszter, tenyérrel a pultra csap, úgy, hogy megered a csaj). A hordócska igen csapzék, dülöngél az egész csapszék, mint a templom harangja. Tizenkettő ha ra inja bicsakját megragadja, azt kiáltják: veszd el!, veszd el!, de a rátarti Szilveszter lába közé fog egy öles pezsgőboros palackot, s elsüti, mint Isonzónál tüzérek a tarackot. Ledőlnek a tizenkettő haramják, az óévnek keserédes maradékáit Szilveszternek v ígsáiga i ta ka rjá k.
