Irodalmi Szemle, 1996
1996/1 - Tsúszó Sándor: Szilveszteri ballada (vers)
Tsúszó Sándor Táncra perdüljetek ederdi menyecskék, ropjátok legények, és ti is, vén kecskék; a malackodásnak itt az ő ideje, holmi szendeségnek immár semmi helye! Van pecsenye bőven: kilenc szopós malac, fehémép kedvére: ezer izmos lazac, mik ideverődtek vak ösztönük által! Akinek étvágya gerjed, mégis átall a hi'is közé döfni, az magára vessen (hogy legalább a dolgos marka teremhessen)! Imhol a vigalom, száz rokolya lebben, közeledik éjfél szélnél sebesebben!!! Rakd meg, pedülj, fordulj, Julcsa, Marcsa, Eszter, ne szenvedjen hiányt az öreg Szilveszter!!! Húzd rá banda! Bőgős! Tartsd a léjyést vélem! Sebesebben nyiszáld vonódat a bélen!!! Nyújtsuk az esztendőt, amíg csak ereszt, mulatságban talál minket vízkereszt!!! Tizenkettőt üt az óra csönd telepszik az ivóra... Elemyednek az inak, Szilveszternek kondítnak... A vigalom véget ér, felbőg odakint a tél... Tizenkettő haramja kocsmaajtót kicsapja, a január italt hozat, kihörpintik boraikat, lyukas szívvel szélednek szét, mint kik rokont temettek, ólomhasú hófellegek tornyosulnak felették. (1927) e - - nyílt, palóc "e" (Közreadja: Hi/.snyai Zoltán)
