Irodalmi Szemle, 1996
1996/4 - Spiró György: Magtár
Spi ró Gy örgy köze nincs, anyagi természetű, tehát romlékony. Az alapmű túlélésének alapfeltétele a Véletlen. A Véletlen a művész képzelt öröklétének cáfolata vagy ellenkezőleg. A művész persze akkor és úgy döglik meg, mint bárki más. A Véletlen azonban csak az alapművekkel bánik el csúnyán, a nem- alapművek nem érdeklik, azok a számára nincsenek. Ez a/t jelenti, hogy a Véletlennek megsemmisítő hadjárata közben az alapművekre kellene koncentrálnia, amire a Véletlen nem képes. Minthogy a művek és az alapművek aránya, mondjuk, 1000 az 1-hez, alapmű ritkán vész el. Hiába bánik el csúnyán a Véletlen az alapművekkel tehát, a Véletlen esélye gyönge. A Véletlenre hivatkozni nem illendő. A Véletlen inkább támogat. Alapmű nyomtalanul elveszhet. Jó példa erre Agathon drámai életműve, amelyről nem tudunk semmit, csak Arisztotelész említéséből, hogy megvolt. Pontosabban a szerzőjéről annyit tudunk, hogy valamiféle epikus drámát művelt. De ez sem egészen nyomtalan eltűnés. Az az alapmű vész el nyomtalanul, amelyről nem marad fenn semmiféle említés. A nyomtalanul elveszett, soha nem említett alapmű sem veszett el, mert egykori ismerői utánozták, parodizálták, megsemmisítőleg lehordták, irigységből kisajátították, variálták, kiegészítették, eljárásait fejlesztették. Ami el tud veszni, az az alkotó neve. Az alkotó nem ember, csak név. A név egy ideig embert jelöl, utána hullát, mely a többi hullától eltérően eszmévé vált. Az ember létrehozott, a név művet jelölt, az ember meghalt, a név eltűnt, a mű elveszett, de eljárásai, szempontjai akár a szerző iránt ellenséges emberek — nevek — műveiben is tovább él, a név mindegy, a mű mindegy, az alapműnek igazán individuális jellemzője nincs, az emberiség alkotása, az pedig amúgyis névtelen. A névvé vált eszme egzaktul meghatározhatatlan élet-hangulat. A radikális a szempontban van, az pedig, ha egyszer megvolt, megmarad. Általában névhez kötjük az alapművet, nem régóta, és tévesen. Ha a művész médium, ahogy az, az alapmű eleve kollektív termék. Kollektívumot jelölhet persze egyetlen szerző neve is, e néven aztán élősködnek a vámpírok: a kritikusok, a történészek, de a név nem embert (hullát) jelöl, hanem a radikális szempontot, amely alapműveké. Nevet ellopni, elhallgatni lehet, magánügy. Szempontot, miután felmerült, visszavonni nem lehet. "Rtiko- piszi nye gorjat. " (Bulgakov)