Irodalmi Szemle, 1996

1996/4 - Spiró György: Magtár

Magtár

Az alapmű szélsőséges.

Ami langyos, az nincs. Aki langyos, mintha nem is élne. Vagy lágy, vagy hő. Ezt sok ezer éve tudják. A fagyott vagy égő alkotó ezért lehet akár dilettáns is. Ezért nem próféta senki a saját hazájában: minden korokban átmeneti előnyt élvez a kellemetesség, vagyis a langy. Az alapmű, éppen mert szélsőségesen szenvedélyes, kellemetlen, kínos, botrányos. Nem egyszerűen valamely társadalmat bírál, amennyiben egyáltalán tesz ilyet, hanem súlyosan belegázol a művészetből élők, azon élősködő nem-alkotók és nem-alapmű-alkotók érdekeibe, a társadalom aktuális önhazugságaiba, melyek nélkül a társadalom fel is bomlana. Sok lúd disznót győz. Az alapművek tipikus sorsa a kortársak általi alábeesülés, elhallgatás, vonakodásos tudomásul vétel. Az a ritkább, ha az alapművet első megnyilvánulásakor nagy műként üdvözlik. 1 Előfordul, de csak kivételes esetekben, és akkor sem biztos, hogy az alkotó jól jár. Később, főleg ha újabb alapművet képes létrehozni, előbb-utóbb megindul az elhallgatás, a szellemi és fizikai tönkretételére történő nem-tudatos, annál jobban szervezett — mert ösztönös — összeesküvés. (Moliere, Bulgakov, Mandelstam, Paszternák stb. stb. stb.)

Az alapmű nem számol be, csak Egyről. Fiz az Egy tébolyító emberi vonás. Lebírni nem lehet, módosítani nem lehet, neveléssel kiölni nem lehet, hiába dicsőítik, mert rossz, ledorongolni fölösleges, mert megmarad. Ez az Egy a Gát. Amitől nem bírunk soha emberré válni. Amitől kicsiny életünket méltatlanul éljük. Az alapmű mélyén emiatt mindig alaptalan pozitív utópia munkál: lehetne szebben, lehelne jobban. Amely műben ez az előfeltevés nincs meg, hiányos, hazug, anti-humánus (vagyis nem inhumánus). Pozitív utópia nélkül soha még alapmű nem született (remekmű igen).

Az alapmű ignorálható, sőt szinte kötelezően ignorálandó. Az alapmű kínos. Botrányos. Helytelen. Normáktól eltérő. A közösség életes működését veszélyeztető. Az alapművet szelídíteni kell. Csócsálják is addig, amíg végül kiherélik, hogy a maguk céljaira használhassák. Amely mű ezt a fajta sikert — gyilkolást — kibírja, alapmű.

Az alapmű vagy megmarad, vagy elvész. Semmi sem garantálja, hogy az alapmű több nemzedéken át megmarad, nyelvéből kitör, vászna nem rohad el, kottái nem kallódnak el, a video-felvétel nem törlődik le, nem rongálódik meg, a kémiai hatásoknak nem lesz kitéve, a szobrot nem verik szét. Az alapműnek hordozója van, annak az alapmű szelleméhez túl sok