Irodalmi Szemle, 1996

1996/3 - ÁRGUS - Pokstaller Lívia: A semmi, a nincs, a hiány

odafigyelni. Már csak azért is, mert másként gondolkodott, mint a hivatalos irodalompolitika s annak szekértolói. Jellemzó', hogy az akkori irodalomkritika ellenvélemény nélkül fogadta el azt a korszakolást is, amely szerint az 1938 és 1948 közötti tíz év (a hallgatás évei) külön korszakot jelentenek. Ennek megkérdőjelezésére csak a hetvenes é- vek végén került sor.

Érdeklődésre tarthat számot Turczel új kötetében az a tanulmány is, amely az 1989 előtti irodalomtörténeti szin- tézis-kísérletekről szól. Turczel itt a saját szerepét is értékeli. Itt is megfigyelhető azonban az az igyekezet, a- mely az irodalomtörténeti kísérletek csődjéért (pl. Csanda Sándor Első nemzedékének hibáiért) nem a módszert, a hevenyészett munkát marasztalja el, hanem a korszakot. Csanda Sándor kötete az első híradás a két világháború közötti irodalmunkról, de szemléletének egyoldalúságai miatt tulajdonképpen már akkor is használhatatlan volt, amikor még érvényesnek és pótolhatatlannak ítélték.

A kötetnek az egyetemes magyar irodalom hagyományairól és irodalmunk magyarországi kapcsolatairól szóló fejezetében Kassák Lajos és Komlós Aladár szlovákiai vonatkozásairól olvashatjuk a legtartalmasabb és legárnyaltabb tanulmányokat. De nagyra kell itt értékelnünk a Madách Imre hazai hagyománykultuszával foglalkozó dolgozatot és a Márai Sándorról írott triptichont is. Külön említést érdemel az a nagyszabású tanulmány, a- melyben Turczel Lajos a két világháború közötti szlovákiai magyar tudományos életet mutatja be. Narancsik

ár^us

__________________________________

Imre A tudomány művelése című tanulmányát leszámítva (megjelent Magyarok Csehszlovákiában 1918 1938 című gyűjteményben, 1940-ben) a jelzett korszakról még nem készült ilyen alapos számvetés. Turczel tanulmánya azonban szemléletében, a feltárás módszerében, a feltérképezett tudományágak sokféleségében túlnő' az említett példán.

Nagy műgonddal megírt dolgozat a Magyar Minerva című folyóiratról szóló elemző tanulmány is, s tisztelet és ragaszkodás jellemzi azt a kettős portrét, amelyet Turczel a Terebessy testvérekről (Károlyról és Jánosról) írt, és a sarlós nemzedék galériájába szánt.

Izgalmas, érdekes, tanulságos mű a Visszatekintések, sok-sok okosság és bölcsesség s még több megszívlelendő üzenet van benne. Turczel Lajos áldozatos búvármukája olyan szenvedélyes múltvizsgálat, amelyre csak tisztelettel lehet tekinteni.

POKSTALLER LÍVIA A semmi, a nincs, a hiány

Vaíhy Zsuzsa: Itt a szépséget nézzük (Pesti Szalon Könyvkiadó, 1995)

Darvasinál találtam valahol egy Pas- cal-gondolatot, mely így hangzott: "Én csak azokat a történeteket fogadom el, amelyeknek a tanúi hajlandók lennének elvágatni a torkukat."

Vathy Zsuzsa három története — egy regénye a torkomra helyezte a kést. Moccanni nem lehetett tőle. Minden nő