Irodalmi Szemle, 1996
1996/3 - NYELV ÉS LÉLEK - Lanstyák István: A kodifikálás lehetőségei a magyar nyelv állami változataiban
Lanstyák István utána következik a második, majd pedig a harmadik. Egyes konkrét helyzetekben ez a sorrend meg is változhat, noha Danes hangsúlyozza, hogy "normális" szociolingvisztikai helyzetben a kritériumoknak ez a természetes hierarchiája kellene hogy érvényesüljön. Az olyan szempontokat, mint az (4) esztétikai vagy a (5) nyelvtisztasági Danes nem említi, csupán megjegyzi, hogy egyes beszélőközösségekben más kritériumok is előfordulnak, mint az általa említett három, sőt ezek alkalmazása "hasznos" és "átmenetileg sikeres is" lehet, ám "normális" szociolingvisztikai helyzetben nem nagyon van szükség másra, mint a "dolgok természetéből adódó" fentebbi három objektív kritériumra. A Danes által elkülönített három objektív kritérium alkalmazása nagymértékben összhangban van az elmúlt évtizedek magyar nyelvművelésének elveivel (gyakorlatával kevésbé). Ez persze nem véletlen, hanem annak a következménye, hogy nyelvművelésünk e korszakának irányadó áramlata a nyelvművelő tevékenység céljainak és a nyelvhelyesség kritériumainak meghatározásában szintén objektív tényezőből, a nyelv alapvetőnek mondott funkciójából, a minél hatékonyabb gondolatközlésből indult ki (1. pl. Lőrincze 1952; 1980; Lőrincze szerk. 1953; Kovalovszky 1977; NyKk. 1:18—20, II: 349, 354). A nyelvhelyességi ítéletek alapja nyelvművelésünk szerint is a (1) nyelvszokás, az ún. Igényes beszélők úzusa, vagyis az a jelenség, amelyet Danes normativitásnak nevez. E szempont elsőbbségét a rendszerszerűség kritériumával szemben (1. alább) elvben nyelvművelésünk is elismeri, s ezt a felfogást újabb nyelvészeti irodalmunk is megerősíti. Új, normatívnak legföljebb egyes kisebb közösségek nyelvhasználatában mondható jelenség felbukkanásakor nyelvművelésünk a (2) célszerűség, ill. szükségesség szempontját helyezi előtérbe: "Ha egy új fogalom, árnyalat vagy logikai viszony nyelvi ábrázolására új alak vagy szerkezet jön létre, a megítélésben a leglényegesebb kérdés az, hogy találóan tükrözi, érzékelteti-e az új vagy újszerű tartalmat, vagyis megfelel-e a nyelv feladatának, a minél pontosabb, ámyalatosabb, tökéletesebb kifejezésnek" (Kovalovszky 1977:42). Ez a szempont összhangban van Danes második kritériumával, az adekvátság követelményével, amelyet azonban Danes mindenképpen a normativitás mögé helyez, megállapítván, hogy "az adott közösség által elfogadott és rendszeresen használt bármely nyelvi formát 'helyesnek' -nek tekintünk még akkor is, ha nem (vagy nem egészen) szabályos és nem (teljesen) megfelelő vagy szükséges" (Danes 1986:228). Mindez nincs ellentétben a magyar nyelvművelés felfogásával, amennyiben már a mérvadó beszélők által elfogadott jelenségről van szó. Az NyKk. (1:382) erről így ír: "A célszerűségre való törekvés azonban nem mindig érvényesülhet a nyelvművelésben. Az általános vagy a köznyelvi, művelt nyelvszokással szemben például a második helyre szorul." Danes harmadik kritériuma, a rendszerszerűség nyelvművelő irodalmunkban mint (3) (alaki) helyesség jelenik meg, Kovalovszkynál a harmadik legfontosabb szempontként. Az ezzel kapcsolatos kérdéseket az NyKk. (i.h.) így fogalmazza meg: "igaz.odik-e nyelvünk mai alaktani, szintaktikai stb. szabályrendszeréhez,
