Irodalmi Szemle, 1996
1996/3 - NYELV ÉS LÉLEK - Lanstyák István: A kodifikálás lehetőségei a magyar nyelv állami változataiban
Lanstyák István rádióba, televízióba, a nagy nyilvánosság elé. Itt jegyzem meg, hogy szükségtelen, sőt káros volna bármilyen helyesírási eltéréseknek csak valamely központra érvényes szentesítése; ellenben a Magyar helyesírás szabályait hasznos volna jó néhány alternatív megoldással bővíteni. 5. A kodifikáció szempontjai 5.1. A mérvadó társadalmi csoportok és regiszterek Még a változatok közötti választás kritériumainak meghatározása előtt tisztázni kell, hogy (1) az adott beszélőközösség mely rétegeinek nyelvhasználatát tekintjük irányadónak, vagyis mely társadalmi, műveltségi, foglalkozási, korosztályi stb. rétegek nyelvhasználatának normája alapján akarjuk az eltéréseket kodifikálni. Az sem lényegtelen kérdés, hogy a kiválasztott csoportok nyelvhasználatát (2) milyen beszédhelyzetben vizsgáljuk, hol vonjuk meg a "formális beszédhelyzet" határát (nyilván más-más mértékben formális egy rádióbeszéd, egy kongresszusi felszólalás, egy hivatali ügyintézés vagy egy iskolai felelet), ill. ennek nyelvi oldalaként a nyelvhasználatnak mely stílusrétegeit vizsgáljuk, hol vonjuk meg pl. a "formális stílusok" határát. Míg a korábbi kodifikáció nagyon szűkre vonta mind az irányadónak tekintett beszélőknek a körét, mind pedig a stílusrétegekét, hiszen többnyire a kiemelkedő írók (sokszor az előző korszakban élt klasszikusok) szépirodalmi műveiből (valamint — kevésbé bevallottan — a nyelvészek intuíciójából) indultak ki (Jedlička 1974:58), újabban ez a kör mindkét irányban kibővült. Ez a bővülés már csak azért is természetes, mert a művelődés terjedésével, és az 1945 utáni társadalmi változások következtében egyre több ember vált a standardra épülő nyelvváltozat aktív hordozójává, s ez nem maradt következmények nélkül e változatok normájára sem (Jedlička 1974:59; vö. Kontra 1991). (1) (a) A standard nyelv mérvadó hordozóinak ma már nemcsak az írók, előadóművészek stb. minősülnek, hanem mindazok, akiket hivatásszerű viszony fűz a nyelvhez, a fentieken kívül pl. a társadalomtudósok, az újságírók, szerkesztők, rádió- és tévébemondók, -riporterek, a közélet szereplői, sőt a pedagógusok is. (b) Ám ezen túl sokan a standard nyelv minden aktív használójának nyelvhasználatát szükségesnek tartják figyelembe venni, azoknak társadalmi státusától, földrajzi helyzetétől, életkorától stb. függetlenül. A két csoport nyelvhasználatának normái persze más-más súllyal esnek a latba a kodifikálandó változat kijelölésekor. (2) A szépirodalmi műveken kívül ez utóbbi társadalmi rétegek iU- csoportok tipikus nyelvi produktumai is irányadónak számítanak, pl. a legkülönfélébb publicisztikai műfajok termékei, közérdekű és magánlevelek, bizonyos szaknyelvi (mindenekelőtt tudományos népszerűsítő) hivatali, közéleti nyelvi szövegek stb. Ezenkívül — tekintve, hogy a standard beszélt változatát is elismerik és kodifikálják — beszélt nyelvi megnyilvánulások is vizsgálatban részesülnek. A prágai iskola felfogásában a stilisztikai szempontból semleges szövegeket kell előnyben részesíteni, s így éppen nem a szépirodalom nyelve a mérvadó.
