Irodalmi Szemle, 1996

1996/3 - Kovács Sándor Iván: Kárpát szent bércére...

Kovács Sándor Iván

másul veszi a valóságot. Az Alföld "boldogabb lakosai" azért "vidám" s "szabad tekintet"-űek, mert itt "A sovány agyag nagy gondokkal műveltetik. A sanyarú munkára, a szűk életre kárhoztatott tót" ezért "pillant fel szolgai félénkséggel az idegenre". Itt bizony "szántva vannak a legmeredekebb hegyoldalak is (...); képei a teherrel küzdő munkás szegénységnek". Az "alkalmatlan hegy"'. Budamér (Bu- dimír) után a hegyvidék "Eperjes mellett, a Sárosi vár tájékán" kezd változni.

Siroka táján, Szepesváraljától (Spišské Podhradie) keletre még "rettegve nézi" az utas "lábai alatt a Korotnokot", s "elijed a szikszak (=cikcakk) lemenőtől belé", ellenben (és most következik Kazinczy "hegy-szimfóniájának" hatalmas cres- cendója) "képzelhetetlen gyönyörűséggel nézi azt a mértföldekre kiterjedő katlant, mely ellepve, dombbal s a legkisebb mezőséggel, szemei előtt elterül, és amelynek széleit a legszebb láncolásban s a kék színnek minden niiánszciiban a legsivatagabb és mégis igen szép hegyek ülték meg, kik között temérdek katlannak est-északi szélén az óriási Karpathus rettentő meredeksége kél, s hosszú farkával, mint valami rettenetes sárkány, Liptó felé elenyészik" (Hotkóc, 1806)*

Az Alföldnek tett szerény fenti bók egy Erdélyi útijegyzetben nem férhetett volna ineg egy gyékényen ezzel a Tátra-rajongással. Erdélyi János azt is nehezen foghatta volna fel, hogyan hódolhat Kazinczy még kufsteini börtönében is hegyszeretetének. Egyik ekkori hegyrajzát a fogoly így magyarázza: "A kufsteini vár második numerusa alatt lévő tömiöcön kinézete úgynevezett Kayser Berg felé, mely a várhoz mintegy fertály órányira emelkedett a rajta úszkáló felhőkig. Rajzoltam ott 1799-ben, s nem lévén tintám és plajbászom, cseresznyéié- vagy málnaecettel festettem a rajzolást." (Rabságom diariuma —"Fogságom naplója", 1795. jún. 11. Hozzáteszi még ugyanott: "Bavariai kék hegyek sora. — Fels. perpendicularis" (= felséges függőleges); ."Fels. — Wald" (= felséges erdő). Amikor 1800 nyarán már szabadulásuk hírét fújja a szél, akkor is arra kéri a főfoglárt, vezesse át egy másik cellába, hogy az onnan jobban látható "hegyet láthassa, s lerajzolhassa. Imhol a hegy, mint egy óriási piramis merő fejér sziklákból s fövenyiszapból, a kék színnek véghetetlen niianszaiban." Kék hegyek szimfóniája! Mindegy, hogy tömlőéből meglesve vagy szabad emberként csodálva: ez Kazinczy! Amikor szabadító hajójuk már messze úszik, de még rabok, akkor is képes egybejátszani "a szenvedés fokát" (Kufsteint) és a "gyönyörű hegyeket"Hajónk nyíl sebességgel repüle az Inn szélén álló egyes fenyvek mellett; amott a szenvedés foka, s a gyönyörű hegyek, felettünk sáfrányszínben a régen nem látott ég."

De hogy a tájfestő Kazinczy közelítsen bennünket Az Alföld, A puszta télen Petőfijéhez, idézem is már Kazinczyék említett szánkóútját a "hóhártyán". 1830.

* Érdemes összevetni Kazinczy költői "Karpathus"-át Fényes Elek szabatos földrajzi meghatározásával. Húsz évvel később a komoly tudós sem tud ellenállni a csodának: "A Kárpátok Szepe.s vármegyében legszebb pompájokban mutatkoznak. Ennek nagyobb része, mely az embert ellenállhatatlanul csudálkozásra ragadja, Tátrának neveztetik. Ez a Kárpátoknak legmagasabb havasaiból áll, s ismét több hegycsúcsokra oszlik, melyek azonban összeköttetésben lévén egy hegyláncot képeznek." (Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani álhipotja statisztikai és geographiai tekintetben, III, Pest 1837).