Irodalmi Szemle, 1996

1996/3 - Kovács Sándor Iván: Kárpát szent bércére...

Kovács Sándor Iván

Szivét a lélek egymásnál találja.

Murány, a régi, Murány a mai!

Hol hosszú harcok dörgtek hajdanában,

S zengett Koháry, a vén Gyöngyösi,

Zeng. dörs> iparban most a bérc töve.

És olvad a szírt hámorok kohóban:

S mi a világot rendre öldösi,

Készül vasábul — a had mennyköve.

Amit aláhúztam, az éppen az "ősámyak" eltűnését, a "szirtek" elfogyását, a mitológia végét jelenti még az annyiszor megénekelt gömöri Murány esetében is. A Kárpát körül divatos eszmék klapanciája, a Murány az új idó'ket jó szemmel érzékeltető' szonett. (Csak "a hír ajkait"-t tudnánk feledni!)

A Kárpát körül tíz évvel későbbi párverse az Alpeseken. Szinte teljesen kész eló'képét Erdélyi útinaplójának Chambéry vidéke című "utazási cikké"-ben találjuk; írta 1845 tavaszán. Öt kérdező és egy felelő strófája van. A kérdések a napló szerint gyermekkori tündérmesék emléktöredékeit szembesítik az Alpok élményével. (Én mintha a Kesergó'szerelem reminiszcenciáit is felismerném bennük.) A felelő szakaszt idézem (az Úti levelek, naplók 1985. évi kiadásából):

Szent természet, őserő! imádat Borzaszt engem, láthatván csudádat,

Titkol őrzesz. minden fű, fa, kőben,

Félve bízunk benned, őserőben.

Imádat, borzadás, félelem — ezek a "nehézkes mozgalmú" vers kulcsszavai. A Nefelejcs című lap 1855. évfolyamában megjelent változat még nyersebben idegenkedő:

Nem foghatom fel a nagy egészet;

Fejemhez vágják: ez a természet!

Igen, de úgy látszik, mintha benne Minden egy nagy gondolatra menne.

Amikor a pusztára szabadult, amikor az Alföldről teoretizálhatott: ott és akkor volt Erdélyi János otthon és elemében. Az Úti képekből ragadom ki ezt a részletet (1842): "Ha Magyarországot, mint a rétesnek való tésztát, mikor széle a nyújtásban megrongyollott, körültépnők; minden idegen nyelvű népszakadéktól tisztán menten maradna egy rész, mely igazán magyar; és e tiszta magyar résznek középpontja nem más volna, mint Hevesnek különösen a Tiszára eső része. Hogy ez így van, mutatja a földkép. Ide, éppen a magyarság középpontjára a külföld divata még be