Irodalmi Szemle, 1996

1996/3 - Kovács Sándor Iván: Kárpát szent bércére...

"Kárpát szent bércére..." mintavárrom, a Iluszt példává lett megidézésében a lehető legpontosabban követi a Múlandóság "előírásait" (hozzátéve persze a reformkori hazafias-politikai programot: "Hass, alkoss..." stb.). Itt a forró lelkesedés, / Plutarch karjára dűlve"! — Ez is ragyogó Berzsenyi-találat. Úgy értendő: forró lelkesedésedet építsd bizonyos történeti alapokra, forgasd a historikusok műveit, tekints bele a forrásokba (hogy aztán képzeleteddel eltérhess tőlük). Ez a költői "forráshasználat" korjellemző. Anonymus vagy Zrínyi is "Plutarch", de Matthison is az. Plutarkhosz, a Párhuzamos életrajzok görög klasszikusa, ekkortájt fogalomnak számít. A "Plu- tárkus": az életrajzgyűjtemény. Jákob Melzer (1872—1836) szepességi német költő és történetíró, aki egész életét imádott Tátrájában töltötte, 1815—16-ban jelentette meg a német—magyar Ungarischer Plutarch Nemzeti Plutárkus avagy a Magyarország s a vele egyesült tartományok nevezetes férfiainak élet- leírásaik négy kötetét (közreműködője Kölesy Vincze Károly), s ebből a bőségszaruból elénk ömlik irodalmi romantikánk teljes portrékínálata: Attila, Árpád, Hunyadi, Mátyás, Kinizsi, Zrínyi, Dobó, hogy a későbbi századok hírességeit ne is említsem. A költőnek csak várat, hegycsúcsot kellett mögéjük képzelnie. A Nemzeti Plutárkusban természetesen a Tátra is szerepel, olyan ismert kutatóinak életrajzával, mint David Frölich és Cíeorg Bucholz. És akadnak költők is bennee, mint Gyöngyösi István, Faludi Ferenc vagy Bessenyei György.

"Kárpát szent bérce" és a magyar Alföld

A hatalmas hegyek látásának "szent borzalma" (a "horreur sacrée" — ahogy Gyömrei Sándor a Növelte Héloise-t idézi) a romantika nemzetti költészeteiben, különösen a Kárpát-medencében, átadja helyét a politikai-nemzeti jelentéstartalomnak. "A nemzeti mitológia földrajzi kelléktárái"-bó\ nem hiányozhatnak az olyan "gazdag jelentéstartalommal bíró jelképek", mint a folyók, a síkságok, de különösen a hegyek. Kiss Gy. Csaba (Nemzet és haza dilemmája a himnuszok tükrében, 1993) ebből a szempontból a szlovák Tátrát emeli ki, a mi //ymwuíunkból (1823) pedig ezt a négy sort: "Értünk Kunság mezein /Ért kalászt lengettél,/Tokaj szőlővésszein /Nektárt csepegtettél". Kölcsey hamar végez a "földrajzi kelléktárral: csupán nyolc sor még az, ami erre vonatkozik:

Őseinket felhoz ád Kárpát szent bércére.

Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére.

S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának,

Arpád hős magzatjai Felvirágozának.

A szűkszavú földrajzi leltár kiegyenlített: két folyó (Tisza, Duna), két hegy (Kárpát, Tokaj) — van-e még himnusz, amelybe a költő beleírja az ország