Irodalmi Szemle, 1996

1996/3 - Kovács Sándor Iván: Kárpát szent bércére...

Kovács Sándor Iván

előtt hangsúlyozta, hogy a Rousseau Nouvelle Héloise-ábun felfedezett Svájc az európai romantika tájeszménye lesz. Kisfaludy Sándor a Kesergő szerelem VIII. énekében test jól felismerhető (és naplójával kontrollálható) "romántzos" képet az osztrák—svájci Alpok félelmetes csodáiról. De Kisfaludy inkább fél, mint megrendül: "Minden földi rettenetnek / Fojtó, zúzó markában" érzi magát "Itt, hol minden szorongató, /Kietlen és szomorú, / Puszta, komor, irtó: 'aló, /Sivatag és szigorú." Úgy véli, azt éli át, Amit Laura éneklője / Vaduz óban érzett", s visszavágyik a badacsonyi szüretek idilljébe. (De hát Petrarca imádta, felfedezte azt a délfrancia vidéket, ahová vetette sorsa!) A magyarországi Tátra-kultusz a XIX. század elején ennek az Alpok-imádatnak a megfelelője. A Kemenesaljáról legfeljebb Pest-Budára felszekerező (a messzibb tájakra csak térképen utazó) Berzsenyi Dániel fejezte ki ezt a megfelelést legtöbb átélő ráérzéssel, pedig a Gellért- "hegyen" is szédülve kellett megkapaszkodnia. (Midőn Budának roppant bércfokáról/Szédülve Pestnek tornyait tekintem " — fordult Vitkovics Mihályhoz.)

Berzsenyi Múlandósága. (1803) mintegy iniciálja a XIX. század újszerű romantikus tájélményét, "a természet nagy scénái": Az Alpok—Tátra magasságok "bölcs magábatérés "re késztető csodáját, amely a költőt különválasztja "a világi / Lármától", s forró képzeletét felgyújtva benépesíti a látottakat (s az elképzelteket) a múlt árnyaival:

Hol a mohos szírt öbléből Ezüst forrás ömledez,

S a patakok csörgésétől A setét völgy lengedez;

Hol meredek tar kősziklák Az egekkel mérkőznek,

S a százados ropant tölgyfák A felhőkbe verődnek;

Hol a vadonnak csuddáji Pompájokat mutatják,

S a természet nagy scénáji Az érzőt felborzasztják.

Hol a váromladékokon Az őszült kor lelke teng, S a bészakadt sírboltokon Bús halotti ének zeng.

Itt lakik a képzelődés Képekben elmerülve,

Itt a forró lelkesedés, Plutarch karjára díílve.

Itt emeli fel fátyolát A visszaemlékezés,

Itt rakja el zöld sátorát A böllcs magábatérés:

Itt tévelygek a világi lÁrmától különválva, Képzeletim forrósági Között magamba szállva.

"Itt lakik a képzelődés /Képekben elmerülve"! — Ebből a felismerésből az egész magyar romantika bércfokmániája, "bús düledék "-kultusza, várrom-rege- irodalma levezethető. Kölcsey, Berzsenyinek kíméletlen kritikusa, a romantikus