Irodalmi Szemle, 1996

1996/3 - Kovács Sándor Iván: Kárpát szent bércére...

Kárpát szent bércé re...

A hegy lába, válla, háta: ezt mindenki érti. A "hegy kopár farai" különösnek tűnhet fel, de hát a hegynek ha lába, válla, háta van, az emberiesítés a hegy farára. is kiterjedhet. A Fáira fara itt jószerivel a Kis-Fátra és a Nagy-Fátra délibb völgyeit járó folyók, a Vág, a Nyitra és a Garam partjaihoz közelebb eső' lakottabb részek. Leginkább a Vág és a Kis-Fátra közötti sáv, mert Berzsenyi Gróf Maj lát h Jánoshoz írt (két változatban ismert) verse a Vágra is utal:

Mailátli! poétád éneke leng feléd,

New mint a rohanó Vág, mikor áriáit A Kárpátok közt zúgva szórja.

Tört jeget és köveket sodorván;

Csak mint az alkony enyhiiletén kalász.- Párnáján pihenő lyányka szelíd dala...

Idvezli a várt est nyugalmát (...)

A térképi tájban is hasonlatra lelő Berzsenyi nem volt rossz geográfus: a Kárpátok északnyugati karéjához illeszkedő, a Magura és az Alacsony-Tátra felé "faroló" Kis- és Nagy-Fátra "Kárpátok"-nak is nevezhető.

A "Fáira kopár farain lakónép"-, a Vág-völgyi szlovákság. Nincs benne semmi pejoratív, hogy lakóhelyüket Berzsenyi ezzel a szokatlanul szemléletes antropomorfizálással jelöli. A Balatonhoz címzett verse a Genfi-tó és a "magyar tenger” között von párhuzamot, s "A roppant Bernhárd farai"-l, azaz a Penini Alpok és a Nagy Szent Bemát-hágó farát említi. Az összehasonlítások címzettje Matthisson, a Genfi-tó (a Dér Genfersee) költője, akit Berzsenyi különösen kedvelt:

Jer, te, ki a szép Genfi tavat s szép genfi virulmányt Oly eleven színnel festéd s Eratódnak ölében A roppant Bernhárd farain mulatni szerettél,

Jer, nézd a Balatont, mikor a nap reggeli lángja Tükrözetén reszket, s mikor a hold fénnyé alatt ég.

Mind a Balatonnak, mind a Vág-völgyi Kis-Fátrának igazán exkluzív tó- és hegytársaság ez, hiszen a Genfi-tótól délkeletre, a Savoyai és Penini Alpok "összefarolásában" a svájci "Tátra": a Mont Blanc 4X10 méteres csúcsa tör az égnek.

Lám, Berzsenyi nemcsak a geográfiában, hanem korának tájeszményeiben is tájékozott volt. Amikor Julius Caesar átkelt az Alpokon, ügyet sem vetett arra a tájra, amelynek "oltára" előtt a romantika majd imádattal borul térdre; Caesar unalmában nyelvtani értekezést írt, miközben hordszékét az Alpok hágóin a fázós rabszolgák sietve vitték Gallia felé. Gyömrei Sándornál találom ezt, aki Az utazási kedv történetéről írt lebilincselő esszémonográfiát (1934), s már Sárkány Oszkár