Irodalmi Szemle, 1996
1996/3 - Macsovszky Péter: A megnyugvás teteme (vers)
A megnyugvás teteme I. Mindig kell egy preparátor. Most. Éppen: te vagy, leszel, lehetnél, vagy már voltál — az. így alakult. Odaítélték neked. Neki. Ezt a szerejjet. Azt a szerepet. A szerepet. A szereposztás szerepét. Annak, aki majd preparálhat. Igen: majd. Hat. Mit?Ä kérdés: mit. Most ezt írhatnám: azt írom, amiróí majd a kérdés szól. Pont. Vége. A következő kérdés pedig: mikor. Kérdőjel nélkül, természetesen. Mert a kérdőjel helye (léte, mibenléte) is kérdéses, megkérdőjelezhető I. a S meg lesz jelölve minden, mi jelezhető. És akkor majd szép lassan fogyni kezdenek. Fogyásnak indulnak. Szóról szóra fogyni fognak. Hovatovább. Egyre kevesebb lesz belőlük. Mikor már több a soknád lesz belőlük. Akkor, hirtelen fogyni fognak. Elkezdik. Kérdőjelezhető. És akkor majd csak én bírok. Izémnek izéje lenni. II. A soron következő kérdés: mi célból. Mivégre. Mi végre tudjuk: mindig kell egy preixirátor. (Még ebben az útvesztőben is.) Bennünk van. Második személyben (szerencsére). Ezért: emlékszem reául, te víg csavargó, ki kóklerkedéseddel 1UTA t>T?rn?!> MAlJsUVtjZivi rjbiJLK
