Irodalmi Szemle, 1996

1996/3 - 7x1x7 - 7x1x7: (Balla Zsófia Ahogyan élsz című könyvéről véleményt mond Csordás Gábor, Csűrös Miklós, Csehy Zoltán, Pályi András, Tornai József, Várady Szabolcs és Vári Attila)

| Történetileg tekintve pedig ez az élő híd, amely a Szilágyi Domokos-i reflexív önfintor-költészetet összeköti a Szőcs Cíéza-i igyekezettel: archetipiális jelképeiből összerakni újra meg újra a széthullt egészet; ám Balla Zsófia ismeri a hideglelősen végső hangzású igazságot is: hogy amikor "minden összetört" és "minden elveszett", akkor "elnyered szabadságodat, /s tudod majd, mit kell tenned" (I^evél).

7 x 1 x 1 __ 7 x 1 x_7_ 7 x 1 x 7

Tornai József

D Fájni és írni: valahogy ez az ősi. sajnos, modem ok-okozati összefüggés a hajtóereje a Balla Zsófia-féle költészetnek is.

Q Mélyen a nyelvbe, sőt, az erdélyi magyar nyelvbe ágyazott "versészetek", szójátékok.

ES A fájdalom meg az ének kényszere attól az apától "jön fölfelé", akitől alig félszáz éve "megvonták” az életet, az örömöt.

Q Múlt és jelenidő együtt: siratják egymást.

| Ettől véresek a szerelmi imák, zsoltárolások is.

[3 Mégis ezeken a grádicsokon jutunk föl a "vágytöltéig".

9 Balla Zsófia ezért eleven cáfolata Christine de Pisannak: minden betűje azt mondja, "nem vagyok magam”.

Várady Szabolcs

D Válogatott versek, időrendben; nézhetjük úgy is: egy költő fejlődésregénye. El Kezdő költő, voltaképpen még kamasz, mi jobbat tehetne, mint hogy ámul a világ dolgain és azon, hogy amin ámul, az formába tehető?

B A világ persze nem sokáig hagyja: beleront a játékba, szétdobálja az építőckockákat — a vers tere-ideje tágul, hasad, képlékenyedik. il A megváltás — átmenetileg — a szerelem: a hang ellágyul, kifényesedik; mintha a kezdeti kislányét hallanánk újra, csak mélyebb fekvésben, asszonyi érettséggel.

0 De a történet más irányba halad, sötétebb színezettel, gyásszal, gyötrelemmel, személyessel és történelmivel — ezt kell a költőnek belaknia.

0 És be is rendezkedik, jó háziasszony: a tágasságban, a hasadozottságban, a képlékenységben.

Q Három verscím, három személyben, három kitűzött zászló a kötet három pontján: Ahogyan élek, Ameddig élsz, Ott él, ahol — mód, idő, hely, e három; ezek között pedig legnagyobb a mód, és a személyek között legerősebb a második.