Irodalmi Szemle, 1996

1996/3 - 7x1x7 - 7x1x7: (Balla Zsófia Ahogyan élsz című könyvéről véleményt mond Csordás Gábor, Csűrös Miklós, Csehy Zoltán, Pályi András, Tornai József, Várady Szabolcs és Vári Attila)

Csehy Zoltán

7x1x7 7x1x7 7x1x7

B Megfújják a trombitát, megmozdulnak a szöveg tagjai, szervei, az. életerő' röntgengépként átvilágítja őket, a csontok közt újra fáj a fájás, a bordák között megdobban a vers.

S Óriási hajszálérszövedék öleli körül az évszakok szemgolyóii, évente négyszer pattan szét a látás, szilánkok fedik a földet.

B Holott úgy tűnik, mintha "itt a semmi" történne folyton-folyvást.

D A távolban fura alakok: Bagatell Vilmos, Tél, csupasz. Avocadomag.

B Bagatell Vilmos megvívja bennünk a szabadságharcát, a Tél fenyőfát állít, és bealkonyítja az arcot, a szív, a csupasz Avocadomag feltámadni kész.

B A vers levelezni kezd, a dobbanás kihajt.

B A fű vagyunk, engedjetek dolgozni! (Sandburg után)

Pályi András

B A helyszín: azt hiszem a legfontosabb Balla Zsófia költészetében, legalábbis ahogy így visszatekintek e válogatott kötet — a mintegy három évtizedes költői pálya — utolsó darabjából, a helyszín, azaz a "nem vagy közepe semminek" (Ott él, ahol), értsd: elárult a világ, elárultak a szavak, a tárgyak és a fogalmak, a kézzelfoghatók és a megragadhatatlanok.

B Akkor hát mi ez a helyszín, amiről beszélek, kinek a helyszíne, hol, mikor, miben ki van jelen?

B Talán "színhelye vagy csak egy változásnak"? — ahogy a fiatal Tandori mondta.

B Nem, éppen nem; egyáltalán nem állíthatom, hogy ebben a költészetben minden relatív, körvonalazatlan, bizonytalan, mert az ellenkezőjéről van szó: a bizonyosságról.

B Ha létezik közös nevezője e mind nyelvileg-zeneileg, mind képzettársításaiban oly sokszólamú líra egyes darabjainak, sőt egyes elemeinek, akkor az épp a bizonyosság, a helyszínné üresedett én önbizonyossága, ami rokonítható ugyan (bár kissé távolról) "a semmi ágán" József Attilájával és a "között" Nemes Nagy Ágnesével, a lényeg mégis abban a verssorban rejlik, amire a köteteim is utal — "Ahogyan élek, az a hazám" —, azaz a pőre kiszolgáltatottság teljességélményében.

B Az is igaz, hogy csak egy nő képes egyszerre ezen a hőfokon alávetni magát, mégis uralni a világot: nem annyira a megértés, inkább az azonosulás által.

| Csak az "ottvágy" teszi erővé a kiszolgáltatottságot és a szerencsétlenséget: te magad leszel a fölbomló világ helyszíne, s így a fölbomlásban, amelynek tanúja vagy, te maradsz az egyedüli bizonyosság.