Irodalmi Szemle, 1996
1996/1 - Dana Podracká - Vladimír Mináč: Disputa Ľubomír Feldekról
I )ana Pod racka Vladimír Mináč a politika lírájára hangolta át. De hogy is van ez: akinek lírája van, az még nem feltétlenül lírikus? "Magára marad végül mindenki az. átélt nap alkonyán" — mondja Stacho keserűen, mosolytalanul. Az igazság az, amit annak hiszek. A hazugság detto. De a vers tudatos. Akkor is, ha nem szlovák költő írta, hanem — mondjuk — Vivaldi. VLADIMÍR MINÁČ Igaza van, Feldeknek az apjáról írt verse kulcsvers, de csupán egyik a költő sok kulcsverse közül, lírájának utolsó szakaszát határozza meg, sőt véleményem szerint valahol itt kezdődik Feldek megújított, elviselhetetlenül harsány, meztelenül célszerű politikai pamfietjeinek a korszaka. Ľubomír Feldek sokarcú és sok alkotószakaszú fiú és férfiú. S minden alkotószakaszának (a serdülőkorának és az árvái kornak, a nagyszombati időknek és a gyermekköltészet periódusának, a játékok és a férfias ellenzékiség időszakának, majd a politikai banalitások meredek korának is) megvan a, hogy úgy mondjam: vezérhajója, az a verse, amelynek láthatóan ott remeg az orrában az iránytű, és mutatja az irányt. Közben — s ezt vastagon alá kell húzni — Feldek sohasem csak magának akarta mutatni az irányt, "sós" korszakában* csoportot akart maga mögött tudni, a nagy- szombatiban erős és szorosan felzárkózott cohorst, máskor meg a lipótvári rabokat. Szóval a mi költőnk vezéri elhivatottságot érez magában. S mint sokaknak, akik vezéri elhivatottságot éreznek magukban, neki sincs egy szemernyi vezéri tehetsége sem, az elhivatottságérzése tehát teljességgel ésszerűtlen, folyvást vitában áll természetével s nem kis alkalmazkodóképességével. F vita olykor fölöttébb furcsa, a költő tágabb környezete számára érthetetlen ugrásokat eredményez, megszületik az intellektuális anarchista Feldek képe, s ezen nem a gondolkodó anarchistát értem, hanem valamiféle mimikáit. Feldek nem egyszer bebizonyította, hogy toleráns, barátságos, pozitív és szövetkezni képes ember is tud lenni; persze érzésem szerint a pozitív életérzés terjesztője szerepében meglehetősen unatkozott, ezért szívesen ragadott meg minden mimikái, pózbeli változásra szolgáló alkalmat, miközben sokak számára úgy tűnt, hogy ez személyiségváltozás. Színházi szerep, kosztüm, mimika: itt már közel járunk az igazsághoz, nem Feldek legbelsőbb igazságához, hanem ahhoz az igazsághoz, amelyet ő a nyilvánosság elé tárt, tehát magáról megírt. *Célzás a költő első verskötetére, az 1061-ben megjelent Jediný slaný domovia (a.m. Egyetlen sós ízű otthonod).
