Irodalmi Szemle, 1996

1996/2 - Kovács Sándor Iván: Kárpát szent bércére...

Kovács Sándor Iván

Amadé László, kiváló XVIII. századi rokokó költőnk, alighanem elsőül említi magyar verseiben a latrát (Tralalla, talalla, jókedven vagyon...):

Hajszasza, hopszaszci,

TÍZ kávé oka,

Mindennek van oka,

Fejszefoka;

Az Tátra.

Az Fátra,

Ez. magos Mátra;

Az gaznak kevéssé Tessék hátra.

A Tátra Amadénál csak mint a Fátra és a Mátra rímtestvére jut szerephez, játékos kontextusban, az első irodalmi előfordulás elvárható komolysága nélkül. Finnek az is magyarázata lehet, hogy szlovák—magyar környezetben használhatták már Amadé előtt, bár a nyelvtörténet alig korábbról jelzi hazai latin előfordulását (1718). A Késmárk—Kárpát—Tátra szóláncolatnak (Melich János 1912. évi cikkére hivatkozva) Horváth János is figyelmet szentel: "Maga a Tátra név csak a XVIII. Század második felében keletkezett. A XVI. századig Turtur, Turtul, Tortol, Tartol,, Tártál néven hívták. Azontúl a XVIII. század végéig Késmárknak, Késmárki havasnak, Beszkédi hegyeknek, Karpatusnak. A latinosított Tatra név valószínűleg Bél Mátyás alkotása." (A magyar irodalmi népiesség FaluditólPetőfiig, 1927.) Még inkább idézendő, amit arról mond ugyanitt Horváth, hogy a "Balatonrajongás"-hoz képest "A Kárpátok s a Tátra később kezdettek divatba jönni. Pongrácz Ixijos Kárpát-úti zengemények c. verseskötete (1838) * az első jelentékenyebb nyom, melyet aztán a negyvenes évek folyóiratai több útleírással követnek. A hegyvidék különben már csak lakói túlnyomókig idegen nemzetisége miatt sem válhatott annyira magyar, sőt népies tájönérzet hordozójává, mint a Balaton vidéke; magasztalói számára csak természeti szépséget jelenthetett s mint ilyet szembeállíthatták (állították is) az alföld egyhangúságával, de ez utóbbi a magyar köznépet kultiváló népiesség virágkorában szükségkép a legmagyarabb jellemű tájspecialitássá volt válandó."

Csokonai Tátra—Mátra megjegyzése (nála is "rímel" a két hegy, és ügyesen vezeti a "cselekményt" a Tátrától a Mátráig) jól beleillik Horváth népiesség- monográfiájának összefüggéseibe. Idéztem már és Zrínyi Késmárk-képeivel is egyvetettem (Zrínyi-tanulmányok, 1979), a Csokonai-versek kritikai kiadásának új kötete azonban (1994) A nemes magyarságnak felülésére kapcsán le sem írja Zrínyi nevét. Azt sem magyarázza, amivel Csokonainak a Tátrára vonatkozó lábjegyzete kiegészül: "Ez egész hasonlatosság van véve a Henriásból, de újonnan

* Elolvastam: szörnyű "zengemények"! A kötetből csak a Kölcsey-inoltó és egy Vörösmaity-idézet ér valamit.