Irodalmi Szemle, 1996

1996/2 - Kovács Sándor Iván: Kárpát szent bércére...

"Kárpát szent bércére...” öltöztetve és megmagyarosítva." A Henriás Voltaire Henriade-yinak Péczeli József által magyarra fordított változata; kétszer is megjelent (1786, 1792); a fiatal Csokonai nagyon kedvelte, teljes sorokat is bekebelezett a Henriásból ifjúi verseibe.

A Csokonai által említett Henriás-hely Péczeli fordításának 2. kiadásában a VIII. ének 155—164.. és még inkább a 243—248. sora:

Mint ama két hegyről a szelek leszállnak,

Melyek mint Herkules oszlopi, úgy állnak;

S ama két nagy tengert fenékig forgatják,

Még belső részét is a földnek mozgatják;

Melyet látván a nép, jajgatásra fakad,

Azt vélvén, hogy mindjárt ég, föld összveszakad: így zúg a páncélok s fegyverek zörgése,

A tüzet okádó ágyúknak dörgése.

Ez a hasonlat arra vonatkozik, hogy mily "rohanással mindkétfelől mennek / Fegyveres vitézi Burbonnak s Májennek". Herkules oszlopai: a fentebb idézett Zrínyi-idillben is szereplő Gibraltár-fok két sziklaoszlopa; az egyik "láb" Európa, a másik Afrika földjét nehezíti. Éppen Zrínyi monumentális antropomorfizálása nyomán aknázhatta ki ezt a helyet Csokonai; a Tátra és a Mátra "kőszikláival" helyettesítve, azaz: "újonnan öltöztetve és megmagyarosítva".

A Gibraltár-bércekről lezúduló szelek hasonlatpárjai a 243—248. sorban a "terhes fel legek

Miként két fellegek, melyeknek nyomaik Mutatják, hogy tűzzel rakvák bőv gyomraik,

A sz.eleken menvén ha összveütődnek,

A mennykövek alá záporral töltődnek: így, hogy egymást érte erős vasdárdájok,

Kettétört, s a szikrák özöne hullt rájok.

Csokonai kellő rangon és bravúrosan végezte el a kősziklák, szelek, fellegek harcba küldő "újonnan öltöztetését és megmagyarosítását"

, mert imitációja a Tátra—Karpatus utalással biztosan Zrínyire, arra a legnagyobb magyar epikus költőre támaszkodik, akinek ott lehetett volna a helye a Henriás függelékében "a beszélő-versezet" (az eposz) külön portrékkal ünnepelt olyan klasszikusai között, mint Homérosz, Vergilius, Lucanus, Trissino, Camoes, Tasso, Don Alonso D’Ercilla és Milton.

(Folytatása a következő számban)