Irodalmi Szemle, 1996

1996/2 - Kovács Sándor Iván: Kárpát szent bércére...

A nemzeti felkelésre buzdító versezetbfíl a rímvirtuóz Csokonai szintjén kandikál ki az alkalmiság; A nemes magyarságnak felülésére mintha egyszersmind a műfaj és a szándék paródiája is lenne. Lábjegyzetei komikusán bőbeszédűek, semmiségeket fújnak fel, s túlzó buzgalommal idézik "Prof Dugonics urat, magyar Hazánknak méltó fiját". Zrínyi eposzából azonban komolyan szemelget Vitéz Mihály. Mielőtt a Tátrát említené, ő is Atlasra céloz: "Hol már sok dicsőült őseink, vitézink látszanak, / Kik a magyar égnek Atlássi voltán ok". A Szigeti veszedelem Késmárk-strófás V. énekéből veszi ezt a buzdítást is: "Készek halált állni pajtásink javáért, / Gyermekink, rokonink megmaradásáért; / Ezekért megvetjük a halált s életet, /Mert mind a kettőnknél erősb a szeretet." Vesd össze ezt a szigetvári hős beszédével (pl. 27. versszak: harcolnunk kell "Urunkért, feleségünkért, gyermekinkért"), de a "tomyoskodó" szelek, "kőszáliak" és a "tornyos kősziklák" (V, 2), a "Leventa magzatok" és a "vitéz leventák" (V, 36), s a "Szível adott" és a "sz.üvet adni” (III, 42) is összefüggenek.

Csokonai a Szigeti veszedelem írójának Késmárk-Kárpát kultuszát "ekhózza" az epillion perorációjában is:

Megtöltöm torkomat trombitahangokkal,

Hirdetem hazámnak bajnokit azokkal;

Hadd zengjék a Duna s a Tisza partjai,

Ekhózzák Karpatus erdős kőszálai.

[Csak zárójelben: az ekhóz Faludi és Péczeli szava, lásd alább: Henriás, IX, 182; az utolsó szép sor pedig Petőfi még szebb sorait invokálja: "Zengjék vissza az időnek /Bércei, a századok" (Az. év végén)./

A "más rendű olvasóknak kedvekért" gyakran "esméretes" dolgokat is tudóskodva "megvilágosító" Csokonai-lábjegyzetek egyike magát a Tátrát értelmezi (a Mátrával együtt): "Tátra Szepes, Mátra pedig Heves vármegyében eső szörnyű hegy. Es így ez annak délre esik. Amaz része a Magyarországot körülkerítő nagy Karpatus vagy magyarosan Beszkéd hegyinek; a Mátra pedig ágazatja, amelynek vidékén laknak a palócok." íme: a Tátra Kárpát megnevezésének magyarázata. Amikor Kölcsey a "Kárpát szent bércére" felvitt, Istentől vezérelt örökről szól, amikor Petőfi — egészen Zrínyi módján — kedvesét Kárpátnak tételezi, vagy útijegyzeteiben pazarolja a Kárpátra legszebb hasonlatait, mindegyikőjük a Tátráról beszél. (Hogy Kölcseynél a Hymnusb'dn tágabb jelentésű is a Kárpát, arról lesz szó még alább.)

De rendet kell itt tennem tudományosabb hivatkozásokkal is a Kárpát—Tátra változatok dolgában. A Kiss Lajos szerkesztette Földrajzi nevek etimológiai szótára (1988) arra utal, hogy a Tátrát az ómagyarban Turtumak hívták, s ezt a XIV—XV. században még használatos elnevezést — miközben a Tátra még "Késmárk" és "Kárpát" is — csak a XVIII. században váltja fel a szlovák, valamint lengyel többes számú Tatty átvétele.

"Kárpát szent bércére.