Irodalmi Szemle, 1996

1996/2 - Kovács Sándor Iván: Kárpát szent bércére...

Száll Márs mindenikben, s az ő vitéz szemek Bátorságban villámnak, mini gyémántkövek.

Hangos zendülés lén az. vitézek között,

Mint mikor kemény szél megfujja az. erdőt;

Mindenik csak alig várja az.1 az. üdőt,

Az mikor Istenhez, bocsáthassa lelkét.

Zrínyi eposzbeli Tátra-hasonlatainak ez a végső kiérlelt variációja. Elmaradt belőle a földrajzi tájolás, a megnevező empirizmus: általános érvényű másfél tömör sorrá sűrűsödött: "Mint mikor kemény szét megfujja az erdőt"\

Ezt az erős-gyönyörű sort és előzményeit a későbbi magyar költészet — többnyire nem is tudván, ki a forrás — sokszor visszazengi. Verseghy Ferenc: "S hol csak csörgése a vizeknek / vagy jajja zeng a zsih szeleknek, /midőn gallyakba ötlenek" (Rikóti Mátyás, lábjegyzet). Csokonai Vitéz Mihály: "Sűrű felhő száll le Kárpát us szélerői / S az. aethert megúszván a » felsz.él« szárnyain " (A nemes magyarságnak felütésére). Vajda János: "Mikor a szél híís észak felül / Az erdőn oly szomorún hegedül, / Hogy a fák borzongnak, / A gally remeg, / Táncolnak a légben a falevelek" (Elmúlt idő). Arany János: "Zúg az erdő, lecsapott a felszél" (A lantos). József Attila: "Szaggatlak, mint a férgeteg az. erdőt. / Zúgj és nyögj. Vigyázz: ez küzdelem ' (töredék), Nemes Nagy Ágnes: "Szél zúg sornyi fán,/Mint a fésű csont-fogán " (Vadkacsa).

Csokonai Vitéz Mihályt külön kiemelem; az ő Zrínyi-élményének intenzitásával keveseké ér fel. Nyomtatásban is megjelent epilionja, A nemes magyarságnak felülésére (Komárom, 1797) arra hozza fel hasonh'tásként a Kárpát egymással ütköző szeleit és fellegeit, ahogyan a magyar csap össze a franciával:

Mint mikor a Tátra kősziklás bércéről Sűrű felhő száll le Karpatus széléről,

S az aethert megúszván a ’felszél’ szárnyain,

Másikba ütközik Máira kőszálain;

S nem akarván egy is útat adni másnak,

Diihös-tornyoskodva rohannak egymásnak,

Rettentő dörgéssel, villámmal, mennykővel Küszködnek az égnek mezején erővel;

Amit csak útjukban aföldön találnak,

Abból irtóztató prédálást csinálnak,

Város, falu, erdő, hegy, völgy mind puszta lész,

A rémült Palóc fél, hogy a világ elvész:

Igv csap itt a csata öszve a csatával,

A vitéz, magyar nép a franc armadával.

Kovács Sándor Iván