Irodalmi Szemle, 1996
1996/2 - Kovács Sándor Iván: Kárpát szent bércére...
Kovács Sándor Iván Vörömarly és Petőfi még latinul tanult verselni az iskolában; első lecke- nróbálozásaik is feladatmegoldó, ún. propozíeiós versek voltak, a latin költészet metamorfózis-hagyománya hozzájuk még igen közel állott. Átváltozáspéldáik csak a mitológiai színteret és neveket veszítették el, helyükre a természet jelenségei léptek. Vörösmarty metamorfózis-terepe valaminő Kárpát-szerű s/iklabérc; az első stroia napnal világosabb. A második szakaszból már nehezebb kifejteni a heroizmusnak azt a mitológiai exemplumát, ami Zrínyinek is a legkedvesebb: az Enceladuset. Ungváméineti Tóth László szerint "Encelád: egy a Jupiterre támadt gigászok kozul, ki meggyó'zetvén az Etna alá buríttatott, hol még most is minden fordulatával riizeí szár, s földreszketést okoz." Vörösmarty Ábrándja és Petőfi Szécsi Máriája, is őrá céloz kimondatlanul: a "bérc-nyomta" Enceladus ég a vulkán alatt "földalatti lánggal, / Kioltliatatlan fájdalommal". Amikor hősiesen forgolódva szabadulni akar, akkor tör ki a tűzhányó. A geológiailag aggályosabb /.rinyi meg nem tenné, hogy a "Késmárk"-ot ténylegesen vulkánhoz hasonlítsa. Petőfi "száz alakba öltöző'" szertelen képzelete előtt nem lehet akadály: az ő "kámáti s/ikiá''-ján áttörő "földindulás" is Enceladus rázkódása. A7 elorebocsátottak értelmében legkedveltebb jelképe Zrínyinek a cselekvő, működő, hősiesen helytálló "mons heroicus": a hős hegy, a vulkán. "Miért engemet is be nem butítottál, /Miként Enceladust az nehéz Aetnával?" (Orpheus); "Megütéd Enceladust szörnyű kiiveddel" (Szigeti veszedelem, XII, 99) — próbálgatja Zrínyi az Enceladus-szerepet. A magyarok bűnei miatt isteni büntetést végrehajtó Szulimán pusztításait is a vulkán-Enceladus összefüggéssel fejezi ki: "Városokat, várakat röjtök hamuban" (1,48), s a felgyújtott, hamuvá lett, kőomladékok alá temetett Magyarország hatalmas metaforáját önmagára is alkalmazza. A nagy török vulkán hamu alá rejti a kis magyar Pompejit, de a költő-katona"vigan" vállalja az enceladusi ítéletet: "Míg élek, harcolok az ottomán hóddal, / Vigan burittatom hazám hamujával" (Peroratio). Az Etna, amelynek olasz irodalmi recepcióját, költői laudációját Zrínyi jól ismerte, olaszul Mongibello. így említi az Arianna sírása intonátiója is: "Adria tengernek fönnforgó habjai / Vallyon oly nagyok-é, mint szemem árjai? / Vallyon olv nagyok-é Mongibél lángjai, /Mint égősz.üvemnek lángos hatalmai ? " A magyar Etna-Mongibello Zrínyi idilliumaiban és eposzában a történelmi Magyarország legnagyobb hegy vonulata: a Magas-Tátra. (Öccse, Zrínyi Péter horvát fordításában a "Késmárk" átváltozik "Velebit"-té: mert a Velebit a legmagasabb horvát hegycsúcs.) A Tátra "tornyos kősziklái", "küszködő szelei", "szelek urával" hadakozó "kemény tölgyfái" méltók igazán Szigetvár erejének és védői neroizmusának kiemeléséhez. Lapozzuk fel a Szigeti veszedelem V. énekének indító strófáit. Zrínyi az ostromra készülődik: Egyfelől Szulimán van nagy készülettel, Másfelől hón át bán várra gondol visel,
