Irodalmi Szemle, 1996

1996/2 - Tar Sándor: Suhanó ájulat

C) nem tudná ilyen jól előadni, gondolta Gyula elismerően a nagy röhögés közepette, szerette Mátét, most mindenkit szeretett, de mostanában már egy viccet se tud rendesen elmondani úgy, hogy nevessenek, nincs hozzá kedve, hangulata, pedig valamikor be nem állt a szája neki sem. És vele is történik azért egy s más. A múltkor is az az eset az autóval, az is elég röhejes volt, ha az ember úgy veszi, de jobb, ha nem mondja el, csak kinevetnék. Meg aztán nem is volt az talán olyan vicces. Autókázni akart a gyerek, de már mióta könyörgött, csak egy picit, csak ennyikét! Ő pedig megunta, na jó. Elkérte a szomszédét kölcsön, hogy ne haragudjon már, de ezzel a gyerekkel nem lehet bírni, jó, mondta az, semmi baj. Aztán tolni kellett végig, mert egy korty benzin nem volt benne, be sem indult. Azért szólhatott volna az a szemét, hogy te hülye, üres a tank, ne vidd el, de nem. A gyerek bent ült, úgy látszott, élvezi az egészet, róla meg szakadt a víz. Néztek is rá, megnézte mindenki, aki arra járt. Hogy ki az az idióta, aki már másodszor megy körbe a lakótelepen azzal a tetves Trabanttal, a félig nyitott ajtóban sántikálva. De miért? Hát mit csinálhatott volna? Szállítsa ki a gyereket, hogy mégse? Nem mondott aztán semmit a szomszédnak, megköszönte szépen és visszaadta a slusszkulcsot. Lehet, hogy ezen is mulatnának egy jót, gondolta, de Tóth biztosan nem állná meg gúnyolódás nélkül. És akkor a többiek sem.

Gyula azt hitte, hogy a műhelyben nem tudnak semmiről, és nem is sejtette, hogy a hála mögött már régóta Zatopeknek hívják, Zátopek, a Láng, a Légjáró Fagocita, a Suhanó Ajulat. Az elején csak nevették, Takács készült is rá, hogy megmondja Gyulának, nem normális, amit csinál, aztán mégsem szólt. Mindenkinek megvan a maga agybaja, hadd csinálja. Gyula azt sem tudta, hogy egyszer Székely vagy valaki más utánament, hogy meglesse, de a köszörűüzem elől visszafordult, nem mert továbbmenni. Ciyulát pedig már az sem érdekelte volna, ha tudják. Körbenézett rajtuk, aztán összegyűrte a zacskót, amelyben a kiflik voltak, belenyomta az üres májkrémes dobozba, és lelökte az asztal alá. Már hányni tudna ettől a májkrémtől. Mióta feltalálták, ő ezt eszi. Mindenkinek csinál valami reggelit a felesége, csak neki nem, azért ez is jelent valamit. Mindegy, gondolta, ma ez sem számít, aztán belerúgott valamibe az asztal alatt. Mindenki tudta, hogy rosszul élnek, és ezen már nem lehet változtatni. Takács közben a poharán kocogott, és már harmadszor kérdezte Mátét, hogy na és? Aztán mi lett'.' ()tt volt a két gyerek? ()tt hát, felelte Máté, ahogy hagytam őket, az út szélén, fogták egymás kezét, és ordítottak.

A gép mellett nincs sok dolog, tépni kell a forgácsot egy kampóval, egyszerre dolgozik hat orsó, és ha nagyon összetorlódik ez a füstölgő, fonó

Tar Sándor