Irodalmi Szemle, 1996
1996/2 - Bella István: Öldöklő angyal (vers)
Öldöklő angyal — ctjy tijságliírre — Kuezka Péternek Meghalt egy kisfiú. Egy kisfiú meghalt. Véletlen. S védtelen. Ha én lennék az apja, az anyja helyébe... Rám tör a félelem, mert kitörném a kezét, a nyakát tekerném ki az anyainak, aki fölvette azt a követ a földről, s el tudta hajítani. "Ki kővel dob meg, dobd vissza kényénél!" De nevetséges is, Krisztus, az ősi kivégzésmódhoz kéjxjst, ha épp egy kő a nemezis, s magát a kenyeret veri szét zuhanása. Hogy legyen jó a kenyér, hogy dobja magát vissza, ha már alaktalan agypép és nem él?! Miért született? Hogy élhessen hat évet? S meghaljon, cs(dc úgy, mert egy másik kenyér követ vett a kezébe? mondd meg, Isten, ne hazudj! Vagy ott ólálkodsz Te is, a világűrszélen. mindé nség-vonatok fölött, csillagot csörgetsz, kezedben. s néha félénk, a földre hajítod? BELLA ISTVÁN
