Irodalmi Szemle, 1995

1995/10 - Laczkóné Erdélyi Margit: Pistiségünk, avagy drámai önképünk Örkény István Pisti a vérzivatarban című művében

<■■■)■ Ezeket a gondolatokat fogjuk most bemutatni, ahogy eszünkbe jutnak, minden hókusz-pókusz nélkül, amilyen az élet, úgy" (196). Majd Tevékeny (a kisember) replikája következik, amely a Vérrokonok bemutatkozási mániáját asszociálja: "Nekem ebben a darabban csupa olyan helyzetet teremtettek, amelyekben alulmaradok, ostobának, nevetségesnek látszom, pedig én jó szándékú, talpig becsületes ember vagyok. Ami itt a személyemmel kapcsolatban elhangzik, alávaló, piszkos hazugság. Aki mégis nevetni merészel, annak megjegyzem az arcát." (196) A Kimert szerepe először a csónakos Voletiké, egy primitív emberé, aki az írót az első profanizált "bibliai képbe" viszi csónakján, hogy megpróbáljon vizen járni. A mitológiai utaláskör Pisti többszöri halálával s feltámadásával, a Három Királyok bevonulásával, illetve a lángba borított csipkebokorral folytatódik. A Félszeg az első jelenésében a hárem nyolcadik tagja és kalauz, aki mindig haza adja Pistinek a fizetését. Egy következő jelenetben megjelenik özvegy Varsányiné, a fogalommá erősödött Örkényi figura, mégpedig Rizi alakjában, hogy a trágyakutató tudós és Papa s a már volt Pisti-feleség és Mama számára kiderítse a jövőt: "Mindnyájan egyszer látjuk: a múltat és a jövőt, legföljebb egy kicsit jobban oda kell figyelni arra, ami lesz." (209). Megjósolja a Pisti(k) születését azzal a megjegyzéssel hogy "Néha már azt sem tiuiom, merre múlik az idő" (210), és hangsúlyozza — tévedései védelmében —, hogy annyi áttételesség jóslásban/álomban mindig megengedhető, hogy mindegy legyen, kútba ugrik-e valaki, vagy rádől a gyárkémény.

A ki végzési jelenet írói csúcsteljesítmény. Kimért mondja el a megdöbbentő szituáció lényegét: "Hisz épp ez a nagyszerű, ez az új, ez az. ami még nem volt a történelemben. Százhuszonhét embert könnyebb kivégezni, mint egyet. Aki egyedül van, azt hiszi, valami égbekiáltó dolog történik vele, érvel, tiltakozik, segítséget remél. Szdzhuszonht ember nem remél már semmit. Úgy megölöd őket, mint a legyeket." (212). S kiadja a kivégzési parancsot, elfojtva Tevékeny és Félszeg lelkismeret-furdalását és gátlásait a gyilkolás miatt. Pisti késve érkezik, szórakozottan vállalja a feladatatot, de amint rájön a helyzet valódi voltára, átáll az ártatlanok oldalára, s csak azután adja ki a parancsot a lövésre. Paradox helyzet, mégis hiteles, hiszen az egy lélekben, egy Pistiben (s az egy történelemben még inkább) megfér a bűn és az ártatlanság, a lelkismeretesség és a gonoszság egyaránt, ugyanaz a pisti lehet kivégző és kivégzett egy személyben. "Ártatlan, nem ártatlan, mi a különbség ?" (217) — jegyzi meg találóan a főhős a kivégzettekről, s még egy közhellyel is megtetézi: "Ki tehet róla? Ilyen az élet." (217)

"Pistiség" és groteszk kulminál a szövegben, és hogy a feszültség még inkább felerősödjék, a következők történnek: az előírás szerint mindenkibe öt golyót kell ereszteni, ámde töltényhiány miatt kitör a zűrzavar, az ellenkező oldalra kerül minden érték: a ki végző könyörög a ki végzendő tömegnek: "ne szökjenek meg, legyenek belátással, mi is emberek vagyunk".(218) Elhangzik a pesti vagány kiszólása is: "Meddig várjunk arra a büdös halálra? Azt hiszik, nekünk ez pusszió?"(219) A dialógus folytatása legalább olyan tobzódása az Örkényi groteszknek, mint a legkiválóbb egypercesekben, és elég csak egyszer elolvasni ezt a szöveget, hogy örökös élménye maradjon az emlékezetnek.

I .aczkóoé Erdélyi Margit