Irodalmi Szemle, 1995

1995/10 - Laczkóné Erdélyi Margit: Pistiségünk, avagy drámai önképünk Örkény István Pisti a vérzivatarban című művében

Félszeg: (...) "Kérem, tudom, Iwgy nem én találtam föl a spanyolviaszt... De van nálam gyufa. Nem lehetne minket felgyújtani?"

I. Férfi: Az tűz\esz.élyes lenne.

II. Férfi: Es különben is. Az. ember rosszul ég.

Félszeg: Es ha bedugnának minket egy kemencébe?

I. Férfi: Kemencébe ? Hol él maga?

II. Férfi: Gonndolkozzunk reálisan, emberek, Magyarországon vagyunk.

Kislány: De mit csináljunk, ha a bácsiknak semmi se jó ?

Pisti: Ne türelmetlenkedjenek/... Barátaim! Gondoljuk át a teendőket. Régebben, ugye, az. volt a szokás, hogy egy ember, a hóhér, kivégzett egx másik embert. Ez. a klasszikus megoldás. Most azonban tömegeket kell eltenni láb alól. Hát ez. nem gyerekjáték. Tudjuk, hogy az. új dolgok milyen nehezen szoktak a világra jönni... (220)

Egy újabb mozaikban újabb ambivalens Pisti-magatartás jelenik meg. Pisti egy személyben fí maga és az öccse is, s így lehet egy időben orosz- es németbarát, s környezetét manipulálva, e Janus-arccal kijátssza a helyzetet, a háború végét, amikor is mindenképpen győztesen kerül ki, mert vagy az egyik, vagy a másik énje jelenik meg a nyilvánosság előtt. "Amikor háború van, nem elég ketten lenni. Lehetőleg mindig kétértelmű dolgokat is kell mondani..." (227)

Az Örkényi elit szellemiség világosan látja az általa is megélt háborút és a háború utáni időszakot, az élet szörnyű és visszavonhatatlan paradoxonait, amikor nemcsak halálveszély létezik, hanem jogtiprás, feljelentések, hamis eskük, átállások is. Miután Pisti többször meghal és többször feltámad, a lehető legfurcsább módon újra megszületik. Úgy jön a világra, hogy ő a hiány, a vákuum, s ami a legképtelenebb következmény: az őt körülvevők eszménnyé magasztosítják a Semmit. Rizi azt jósolja Pistinek, hogy egy Napóleon lesz belőle. Az ellenvetésre, hogy az már létezett a múltban, jellemző axiómákkal felel: "Volt. lesz. volt. lesz: mindig ezzel vannak megakadva... Hiszen a lesz. nem más, mint az. előre látható volt!" (232) S a vákuum-csecsemő dédelgete, dicsérgetése, bemutatása után az infantilizmus tipikus helyzetei következnek: "Ezzel a kis szépséghibával született. De nagyon ambiciózus" (233) — mondja a Mama, s elmondja, miként képzelik el a csecsemő számára az iskolát.

Tevékeny szerepeiből a forradalmárét és a létragyári igazgatóét emeljük ki. A forradalmár mondja ki a meghökkentő paradoxont: "A forradalom legfőbb akadálya az em/>er." (237) A Szőke Lány (Fiva) titkárnői minőségben partnere az igazgatónak. Az utóbbi mondásaiban hajmeresztőén megcsavart igazságok fogalmazódnak meg humorba csomagolva: "Időmként, hogy önbizalmat merítsek, le szoktam diktálni az. önéletrajzomat. (...) lett belőlem londoni követ... Ott még nem tudtam csodákat művelni. Angliában tudniillik angolul beszélnek. Csak megemlítem mint érdekességet: igen helyett azt mondják: Yes (...) Gyors egymásutánban egy csomó jelentős posztot töltöttem be, és mindenütt megálltam a helyem. Elmondhatom, hogy annyi mindenféléhez nem értek, ami már sokoldalúságnak számít..." (235 2J6)

Pisüségünk, avagy drámai önképünk ..

__________ 73