Irodalmi Szemle, 1995
1995/10 - Laczkóné Erdélyi Margit: Pistiségünk, avagy drámai önképünk Örkény István Pisti a vérzivatarban című művében
Pistiségünk, avagy drámai önképünk Örkény István Pisti a vérzivatarban című művében A Pisti a vérzivatarban nemcsak az író groteszk drámáinak, hanem az életművének is egyik csúcsa. Szintézisnek beillő mű ez, több tekintetben is kiemelkedő alkotása Örkény Istvánnak. Egyéb drámai műveivel egybevetve kijelenthetjük: ebben jutott el a leg frappánsabb drámaelméleti és színházdramaturgiai megoldásokhoz. Az Örkényi sajátos humor itt rétegződik a legradikálisabb iróniára, a leghumánusabb "cinizmusra", "nihilizmusra"; az író a vonzódását az élet- és történelmi tragédiákhoz itt igyekszik a legszemérmesebben eltitkolni és a legvehemensebben kimondani. Az alapot nyújtó életanyag itt tör leginkább komplexicitásra; mennybemenetelek és pokoljárások váltják egymást humánummal és látszólagos közönnyel. Dante Pokolja. óta ismerős spiráljáratokon sodródik meghökkenve és szorongva Pisti, a huszadik századi "én", a közéleti és magánember egyaránt. A bölcs látás és belátás rációjából keletkezett dráma alig hagy helyet és időt az emóciónak; ha felbukkan is itt-ott a szentiinentalizmus és/vagy reszentimentalizmus mozzanata, az írói szigor nyomban kiveti magából. Kiirtódott itt minden kínos nosztalgia, de nem az írói közönyből, az idegen szemlélő státuszából következően, hanem az emberi gyarlóság jogáért, a sztoikus emberi méltóságért, a csak azért is "életpártolásért" s legfőképpen önmagunkért. A Pisti- dráma az alkotó életkálváriájának is egy illusztris szelete. 1969-ben készült el a kézirat, s hamarosan meg is jelent, majd gyorsan betiltották mégis történtek kísérletek stúdiószínpadi vagy amatőr bemutatására. Nem a szokatlan kivitelezés miatt, hanem a benne lévő "gyúanyag"1 indokán nem kerülhetett sor a színházi bemutatójára. 1979-ben már az átdolgozott változatnak lett sikeres premierje a Pesti Színházban. Várkonyi Zoltán többszöri próbálkozás után rendezhette meg íróbarátja legjobb drámáját, de a rendező a bemutatót már nem érhette meg, ezért Marton Endre fejezte be Várkonyi realizmusba hajló, komikust és groteszket egyaránt támogató színpadi tervezetét. hACTMÓNÉ ERDÉLYI MARGIT
