Irodalmi Szemle, 1995
1995/10 - Géczi János: Tölgyek könyve (részlet)
Tölgyek könyve Rögvest nekiesik a szedett-vedett banda a tőkének, száll a virágzó szőlő sárgászöld pora, recsegnek a tőkék. Pillanatok alatt kivágják a szőlőskert egyharmadából a cserjéket, a munkások is komorak, egyedül Kareszt nem zavarja ez a vandálság. Ila lepedőbe csavaitan jön a présház elé, szája elé kapja tenyerét, de úgy sem tudja elnyomni sikoltását. — Baj van? — kérdi tőle Karesz. — A szőlő! Legalább tíz-tizenkét éves. Most fordult volna a legjobb termőre. — Kell a hely! És már be is áll az első teherautó a cseresznyefa és a tölgyfák között a telekre, megtörve a fává nőtt, sárga pompája teljében lévő futórózsát. Karesz körbejárja a ház mögött álló autóját, a szörfdeszkákon még ott a reggeli harmat. Magára kapja fürdőruháját, letekeri az autóablakot, bekapcsolja a magnót, s a bömbölő zenét hallgatva leereszkedik a teherautók között. A kertekben most kezdődik az élet. A teraszokon reggeliző családok, a kiskertekben gyomlálgató asszonyok, az úton kannákban vizet hordó gyerekek. Mindenki biccent Karesznak, de ő kézlegyintéssel válaszolgat-kö- s zönget. Dudál a felfelé kaptató Tóninak, aki kapával a vállán indul valamerre, Karesz kertjével ellenkező irányba. * Furgonnal érkeznek a piacra, kora reggel, Ila, Bódogh és egy suhanc. Ila bevásárol: fél zsák pucolt krumplit, tisztított zöldséget, húst. A suhanc hordja a portékát a platóra. Bódogh sörösládákat pakol fel. A városszéli útkereszteződésben karambolnál helyszínelnek a rendőrök. Bódogh óvatosan kerülgeti a roncsokat, Ila letakart szemmel sóhajtozik. — Zavarja? — kérdi Bódogh. — Hogy az Istenbe ne?! — Ezek, bizony, kipurcantak — kommentál a suhanc. — Fogd be a szád — mordul Bódogh, és rátapos a gázra. Hamarosan letérnek a földútra, a borókás fennsík után réten, majd mocsáron hajtanak keresztül. A fennsík forrásánál megállnak, Bódogh megtölteti a suhanccal a kannákat. — Ásványvíz — magyarázza Ilának. — Erre a leghidegebb. — Ezzel főzzek? — háborog a nő. — A borhoz. Estére.
