Irodalmi Szemle, 1995

1995/10 - Géczi János: Tölgyek könyve (részlet)

— Hideg az, de a bor nem szereti, ha étel van mellette. Hát inkább a padláson tartom. Az már májusban befűlik.

— Azért jó — tömi magát a fiú.

— Maga a tulajdonos?

— Az.

— Akkor a gazdám. Én gondozom felesben a kertjét.

— És megéri?

— Be kell azzal érni, ami van.

— Akkor csinálja.

— Annyi mindenre van ideje az ilyen öregnek.

— Egyedül?

— Egyedül — bólint rá Tóni, és csuporba tölti a bort. Iszik. Két korty után megtörli a száját, lekoppintja az asztalra a poharat:

— Kér? Ez nem kénes.

— Nem szeretem.

— De nem kénes.

— Miért lenne baj, ha kénes lenne?

— Két pohár után fejgörcsöt lehet tőle kapni. Én sosem kénezem a bort.

— Hát nekem mindegy.

— Akkor nem lesz magából rendes szőlősgazda.

— Az nem.

— Akkor mi?

— Nem tudom.

— És mit csinál?

— Felvételiztem az egyetemre.

— Az jó?

— Nem tudom.

— Ha ennyi mindent nem tud a fiatalember, az nem vezet jóra. Érezni kell, hogy miben mi a jó meg rossz.

— Mindig ilyen bölcs volt?

— Ne bántson meg, fogadjon el egy pohárral!

— Értse meg, nem kívánom.

— De egy korttyal. Aztán ki is köpheti, elfordulok.

Tóni önt egy pohárba, reszkető kezével odapöcköli Karesz elé, és sóváran várja az ítéletet. De Karesz nem tud mit kezdeni ezzel az ízzel.

— Na milyen?

— Bor.

— De milyen?

— Amilyennek lennie kell.

Tölgyek könyve