Irodalmi Szemle, 1995

1995/10 - Géczi János: Tölgyek könyve (részlet)

— Kié volt?

— Apám valamelyik ügyfeléé.

— Jó kis honorárium.

— Bizonyára megszolgálta.

— Nem kis munkáért adnak ennyit!

— Ha adta, megérhette neki, hogy adja.

— Itt minden a tiéd — sóhajt Ila.

— Ha kész lesz, akkor!

— Érzed a múlt szagát ?

— Csak dohszagot.

— Olyan jó, hogy nincs villany. Olyan romantikus.

— Hogy hasra esel, ha éjjel ki akarsz menni.

— Én éjszaka alszom! — sóhajt az asszony.

— Aha.

— Mit aházol?

— Elalvás előtt szokásom.

*

Kora hajnal, Karcsi már kint szöszmötöl, ismerkedik a kerttel, a tájjal. A ház mögött frissen állított villanykaró, új huzalokkal: a karón ipari villany-óra, mellette betonkeverőgép, fagerendák.

A ház előtt két öreg, de csenevész tölgyfa, egy karvastag törzsű érő cseresznyefa s alatta hosszú kordonokban virágzó, gyönyörűen karbantartott szőlő, permetezve, kapálva, kötözve. A szőlők alatt fiatal, háromnégy éves gyümölcsös, s azt zárja le a kerítés.

A telek szíjparcella. Négy ilyen parcella áll egymás mellett, az övé kivételével mindegyiken új, gyümölcstárolónak "álcázott" víkendház, elhagyatottan.

A telektől két-három kilométerre a Balaton, jobbról a Tihanyi-félsziget csúcsa, balról a siófoki szállodasor, közte a zölden vibráló víz.

Karcsi átlépdel a munkások között, marokkal tépi a cseresznyét, és zabái.

— Megfosat! — szól rá egy ébredező hórukkember.

— Az én bajom.

— Maga tudja, mester — ül fel a cigány férfi —, ilyenkor pálinkával kell kezdeni a napot. Adna?

— Kérjen Bódoghtól. Én nem tudom, hol van.

— Bódogh? Lenn alszik az öreg Tóninál. Abban a házban. Ott a pálinka is. Lemenjek?

— Majd én.

Tölgyek könyve