Irodalmi Szemle, 1995
1995/10 - Géczi János: Tölgyek könyve (részlet)
GÉCZI JÁNOS Tölgy ek könyve (Részlet) Jegy zet a 87162 (vagy 87141) betűhelynyi nyárhoz Vagy nyolc éve, amikor a Tölgyek könyvének a terve talán még meg sem fordult a fejemben, megírtam egy forgatókönyvet, Takács Zsuzsa dramaturg kérésére. A forgatókönyvből nem lett se ft lm, se tévéjáték, talán azért, és így utólag ezt határozottan látom, mert magam kimaradtam a történetből. De a Tölgyek könyve vele kezdődött. így hát az időszámításom azzal a nyárral kezdődött. Pontosabban: annak a nyárnak a jegyzetével. * A Maros—Tisza szögnél, a Maros magas löszfala tövén s az apály miatt előbukkant szigeteken egyetemista fiúk és lányok tanulnak, a szemérmesebbek hasra fordulnak, vagy sietnek eltűnni az apró bokrok között. A helikopterről jól látni őket, a fiatal pilóta nagyot röhög rémületükön, s a nyitott — levett? — ajtóban ülő, kikötözött társához kiabálja: — Nézzük meg a lányokat! — Kiket? — üvölt vissza a puskát szorongató. — Drágaságaim! — motyogja a pilóta, és lassan ereszkedik a vízhez. — Le ne szívjon! — kiált a másik, és egyre csak a sekély víz árnyékait, a surranó halakat figyeli, a vállához emelt puskát hol erre, hol arra fordítja. A helikopter már apró hullámokat borzol, olyan alacsonyan repül — néhány egyetemista felugrik, kiabál és integet a pilótának, de hamarosan hasra vetik magukat: eldördül a puska, kétszer, a közelükben csapódik a vízbe! — Itt kölykök is vannak! — kiált a puskás, s rémülten dobja a légy vert a helikopter belsejébe. — Megsérült valaki? — fehéredik el a pilóta, s máris fordítja vissza a gépet.
