Irodalmi Szemle, 1995

1995/10 - 7x1x7 - 7x1x7: (Bertók László Húrom az ötödiken című köteléről véleményt mond Reményi József Tamás, Márton László, Kántor Péter, Rakovszky Zsuzsa, Alexa Károly, Szilák Péter és Varga Lajos Márton)

7 * 1 ]Ll ľ x 1 x 7 7x1x7 Bi Pedig nem beszél halálról, a kötet évtizednyi anyagában alig beszél valahol is, "csak" leírja az első sort — Kőlapok között az este —, és leírja az utolsót — s készülődnek lefekvéshez. —, ennyi távfeszültség elegendő.

B Nézem tehát Bertók Lászlót a szonettjeiben, s vele együtt ámulok el — Úristen micsoda viszony /.földje is ege is beszéd —, mert a megszólított mintha jelzőként is ott lebegne.

Márton László

H Ha e Bertók László szonettjeiről szóló, mondatoknak álcázott hasonlatokat, mind a hetet, középen kettévágnád, olyan rímtelen szonett jönne létre, amely Bertók szonettjeire figyelemreméltóan nem hasonlítana (ami a maga módján megint csak egy hasonlat).

B Bertók szonettjeinek elején a költő senki máséval össze nem téveszthető hangja szól hozzád; a vers végéhez érve mintha te beszélnél valaki máshoz ugyanezen a hangon (s nem tudhatod, nem téveszted-e össze valaki másnak a belső hangjával, például a magadéval).

IS Bertók László szonettjeit kézbe lehet venni; olyanok, mint egy-egy jól megformált, erős és tartós használati tárgy (szépségük éppoly magától értetődő, mint létrejöttük).

B A Bertók-szonettnek fenekére lehet nézni, mint egy borral telt pohárnak (ám tartalma, míg fejedbe száll, egyszersmind ki is józanít; a hörpintés műveletét — egy-egy rímpárt, vagyis kétszer négy jambust számítva egy kortynak, a strófaközi spáciumokat számítva levegővételnek — ajánlatos néhányszor megismételni.)

B A Bertók-szonettbe be lehet lépni, mint egy kaliekába, amelynek tizennégy egyforma hosszú morfémapálcából áll össze a rácsa; a költői szubjektum hangjai kintről hallatszanak, bent a versek hozzáképzelendő, néma megszólítottja (ez vagy te).

Q A rímhelyzetben félbevágott mondatokat megpróbálhatod magadban kiegészíteni; fáradozásod hiábavaló, de ráébredsz, hogy Bertók minden megírt szonettjének megvan a maga megíratlan, elhangzani nem tudó párja (a szenteneiózus bölcsesség elharapja magát a szentenciát).

B A hétszeres hímrímek funkeója pontosan kiolvasható az egyik verssorból: Mintha a levegő velem" (vagyis a rímet a költő nem metrikai kényszernek, hanem a létezés imperatívuszának tekinti: "Újra beszívni s újra benn"); az elharapott mondatok és az el nem harapható gondolatok belső ritmusa egyfajta csendes, szívós makacsságról tanúskodik, amit akár alkati szilárdságnak vagy állhatatosságnak is nevezhetnénk.