Irodalmi Szemle, 1995
1995/10 - 7x1x7 - 7x1x7: (Bertók László Húrom az ötödiken című köteléről véleményt mond Reményi József Tamás, Márton László, Kántor Péter, Rakovszky Zsuzsa, Alexa Károly, Szilák Péter és Varga Lajos Márton)
7 x 1x7 7x1x7 7x1x7 Kántor Péter B Kilenc éve szonettre feszítve — önakaratából. Odabenn örökös készenlét, figyelem; józanság és szenvedély egymás nem lanyhuló szorításában; vád és önvád, indulat és rezignáció, légszomj, dac, rettegés, remény; mázsás önfegyelem. Q Ketrec és rács—húgai, fivérei, megtartói, elveszejtői, alfája és ómegája Bertók Lászlónak, az ő földi egyetemének és az ő Magyarországának — így vagy úgy, így és úgy. Q Nem véletlen, hogy éppen ő fogalmazza meg olyan felejthetetlenül: A mozgásban az irgalom. 9 Közben jön Parti Nagy Lajos, s a nyomában megjelenik a bertóki csonka sor: Most, hogy vége a diktatúr. Q Összegyűjtött szonettjei: Ilárom az ötödiken önarc- és korkép, követve a pontos időt, az örök pillanat fölé hajolva, melyhez mint hajszál, tapad — csak le kell venni róla! — az. a sehol sincs mindenem (mindenünk), az itt is, most is, valahol. B Most "folytatni kell valahogy". Rakovszky Zsuzsa II Az a gyanúm, Bertók Lászlót hivatásos és nem hivatásos kritikusai már a három a negyediken számú szonettje után megpróbálták meggyőzni róla, hogy ideje áttérni valami másra: — hogy volt, milyen szerencse, hogy nem hallgatott rájuk! B Kétszáznegyvenhárom szonettet megírni önmagában is elképesztő teljesítmény, hát még olyanokat, amelyekben szinte egy pillanatra sem hagy alább a kezdeti magasfeszültség. B Hogy ez a feszültség miből táplálkozik, csak találgatni tudom: úgy érzem, Bertók László állandó kapcsolatban áll azzal a lelki réteggel, amely többségünkben felnőtt korunkra, önvédelemből és kényelemszeretetből betemetődik: a gyermekkori intenzitással éli át a szorongást, álmélkodást, haragot. B A versek hangja mintha az élőbeszéd bizonyos fajtájának párlata lenne: utcán vagy villamoson szokott az ember néha ilyen lázas párbeszéd-töredékeket elkapni: hogy képzeld, ezek már megint és hallatlan, már megint fölment az ára...! E3 Ezek a szonettek olyanok, mintha valakit a végső kérdésekről hallanánk ugyanilyen lázas izgalommal, egymásra torlódó, el-elharapott mondatokban beszélni. B A gondolatmenet többnyire meghökkentően szellemes, néha rejtelmes és nehezen követhető, de — furcsa módon — ilyenben is valamiféle magából érte- tődőség benyomását kelti, bennem legalábbis: mintha valami logikán inneni-térti gyermeki logika működne benne, amelyben még nem vált szét egészen és én netn-én, a dolgoknak még nicsenek szilárd határaik.
