Irodalmi Szemle, 1995
1995/9 - NYELV ÉS LÉLEK - Lanstyák István - Szabómihály Gizella: Magyar vagyok, és szeretném, ha ez Játszódna és hallható lenne!
Magyar vagyok, és... Jegyzetek 1. írásunk a Kódváltás és nemzeti azonosságtudat című előadásunk módosított, kibővített változata. Az eredeti szöveg 1995. augusztus 24-én Szombathelyen a Nyelvi ludat, identitástudat, nyelvhasználat című konferencián hangzott el. Dolgozatunk a pozsonyi Mercurius Csoport munkaterve alapján folyó kutatásokra épül: a számítógépes feldolgozáshoz a Mécs László Alapítvány nyújtott anyagi támogatást, amiért ezúton mondunk köszönetét. 2. "Nyelvi deficit"-en nyelvtudásbeli hiányt értünk, főként azt a tipikus esetet, amikor a beszélő egy-egy fogalomnak nem ismeri adott nyelven a nevét (természetesen ez nem jelent valamiféle általános nyelvi fogyatékosságot, amint arra esetleg a "nyelvi deficit" kifejezés angolszász v áltozatának régebbi használatából következtetni lehetne). Rokon fogalom a "lapszus", amellyel arra az állapotra utalunk, amikor a beszélő adott nyelven nem tudja felidézni az. amúgy ismert szót. E két esetben a kódváltás célja az ún "kitöltés" (filling). 3. A "bázisnyelv" az a nyelv, amely grammatikai szemponttól alapvetően meghatározza az adott mondat, ill. hosszabb megnyilatkozás szerkezetét. A "bázistartó kódváltás" olyan kódváltás, melyben a bázisnyelv nem változik meg, a másik nyelvből,a "vendégnyelv"-ből csupán vendégnyelvi betétek kerülnek át a bázisnyelvi szövegbe. Ezzel szemben "bázisváltás" esetén a másik nyelv válik bázisnyelvvé, vagyis megváltozik a társalgás alapnyelve. Sorozatos bázisváltás esetében "bázisváltogatás"-ról beszélünk; ilyenkor a társalgásnak voltaképpen két alapnyelve van. (A kódváltásban részt vevő két nyelv ilyen megkülönböztetésére 1. Scotton 1990; a "váltás" és a "váltogatás" elkülönítésére 1. Auer 1988:200.) 4. Ebben az írásban "kódváltás"-on mindig a magyar és a szlovák nyelv közötti váltást értjük, az egyes nyelveken belüli változatok használatával nem foglalkozunk. 5. Ezúton mondunk köszönetét az érintett iskolák igazgatóinak és pedagógusainak a munkánkhoz nyújtott hathatós segítségükért. 6. A kutatás nincs lezárva, jelenleg a szlovák osztályokban folytatódik. Az így összegyűlt anyag lehetővé teszi majd a magyar és a szlovák tannyelvű osztályokba járó di ákok kód váltással kapcsolatos nézeteinek összehasonlítását. 7. Meg kell jegyezni, hogy a válogatott liszt kifejezést mint a výberová múka "megfelelőjét" mi alkottuk, tudtunkkal ez a szlovákiai magyar beszélőközösségben egyáltalán nem használatos. A výberová múka valódi megfelelője valószínűleg a rétesliszt. 8. A kérdés így hangzott: Melyek lehetnek a két nyelv keverésének leggyakoribb okai, indítékai és céljai olyan emberek esetében, akik magyar anyanyelvűek és magyar (a kérdőív másik változatában: szlovák) iskolába járnak/jártak? Azt mondják szlovákul: (1) ami nem jut eszükbe magyarul, vagy amit nem is tudnak magyarul; (2) ami úgy jobban hangzik, mint magyaail; (3) amit hangsúlyozni akarnak, amire föl akarják hívni beszélgetőtársuk figyelmét; (4) amit szlovákul hallottak, s ezért szlovákul "ugrik be" nekik, úgy emlékeznek rá; (5) amit szlovákul hallottak, és arra törekednek, hogy a hitelesség vagy a szemléletesség kedvéért minél pontosabban adják vissza. Azért használnak szlovák szavakat, kifejezéseket, hogy: (6) szlovák nyelvtudásukkal kérkedjenek; (7) közvetve jelezzék: mindkét nyelvet a magukénak érzik; (8) közvetve jelezzék mindkét nemzethez való kötődésüket. (9) Puszta hóbortból (váltogatják a nyelveket). — Az adatközlőknek az egyes indítékokkal kapcsolatban a következő három válaszlehetőség közül kellett egyet bekarikázniuk: a) elég gyakori, b) ritka, c) nem jellemző (indíték).
