Irodalmi Szemle, 1995

1995/9 - NYELV ÉS LÉLEK - Lanstyák István - Szabómihály Gizella: Magyar vagyok, és szeretném, ha ez Játszódna és hallható lenne!

Lanstyák István — Szabómihály Gizella

nem jut eszükbe magyarul, vagy amit nem is tudnak magyarul") hívta eló'. Ilyenek voltak pl. a következők: "Ha valakinek magyar az anyanyelve, és magyar iskolába jár(t), akkor szerintem illő volna mindent magyarul mondani."— "Szerintem, ha valaki magyar, az nem keveri a szlovákkal." — "Ha egy magyar ember nem tudja magát magyarul kifejezni, akkor ássa el magát."

Az idézés céljából történő váltásról ("azt mondják szlovákul, amit szlovákul hallottak és szó szerint akarják idézni"): "Magyar társaságban csak magyarul!" — "Akkor is hiteles lesz, ha lefordítják akármilyen más nyelvre."— A stílushatás érdekében történő kitöltésről ("azt mondják szlovákul ami jobban hangzik szlovákul, mint magyarul"): "Lehet, hogy jobban hangzik szlovákul, de azért biztosan van jól hangzó magyar megfelelője." "Magyarul jobban hangzik minden." — "Nem kell kényelmesnek lenni. Ha magyar vagy szlovák valaki, a nyelvét beszélje." — A nyomatékosításról ("azt mondják szlovákul, amit hangsúlyozni akarnak, amire föl akarják hívni beszélgetőtársuk figyelmét"): "Magyarul is hangsúlyozhatja." — "A beszélgetőtársuk, ha figyel, megérti magyarul is." — "Szerintem magyarul is lehet megfelelően hangsúlyozni." "Ha magyar, akkor hangsúlyozza magyarul, vállalja az. anyanyelvét."

Aligha véletlen, hogy az adatközlőkből a leghevesebb reakciókat a kettős nyelvi, ill. nemzeti identitás jelölésére szolgáló kód váltás váltotta ki ("azért használnak szlovák szavakat, kifejezéseket, mondatokat, hogy közvetve jelezzék: mindkét nyelvet a magukénak érzik", ill. "...hogy közvetve jelezzék mindkét nemzethez való kötődésüket"): "A magyar nemzethez, igen, de a szlovákhoz, nem."

— "csak egy nyelvet érzek igazán magaménak, az anyanyelvemet." — "Szerintem az embernek csak ey anyanyelve lehet." — "Szerintem jobb, ha csak az egyik nyelvet érzik magukénak, de azt teljesen." — "A magyarhoz, kötődjenek." — "Véleményem róluk: gyökértelen emberek." — "Vicces." — "Magyarnak születtem, magyar vagyok, magyarnak is maradok!!!"

4.

Mivel adatközlőink számos más kérdés kapcsán is fogalmaztak meg hasonló véleményeket, bizton állíthatjuk, hogy a diákok nagy része számára az ideális állapot a két nyelv külön tartása, az anyanyelv hibátlan, "tiszta" használata; tehát az, amit az írásunk címéül választott idézet szerzője — az egyik adatközlő — így fogalmazott meg: "Magyar vagyok, és szeretném, ha ez. látszódna, és hallható lenne!". Diákjaink jó része számára a két nyelv "keverését" legföljebb a nyelvi deficit és lapszus teszi elfogadhatóvá. Más, számukra nagyrészt "indokolatlan" esetekben a kódvált(ogat)ást többnyire elutasítják, mivel a nyelvhasználat számukra identitáskérdés is, s ez esetben a kevert nyelvi megnyilvánulásoknak az volna az üzenetük, hogy kibocsátójuk is "fele magyar, fele szlovák", akárcsak az általa produkált szöveg.