Irodalmi Szemle, 1995

1995/9 - NYELV ÉS LÉLEK - Lanstyák István - Szabómihály Gizella: Magyar vagyok, és szeretném, ha ez Játszódna és hallható lenne!

a jobb minőségű liszt fajtából, amit általában mindenhez szoktunk használni; 2. egy kilót abból a lisztfajtából, amit szlovákul úgy neveznek, hogy Výberová múkaJ. egy kiló úgynevezett výberová múká-t; 4. egy kiló výberová rnúká-t; 5. egy kiló výberový lisztet; 6. egy kiló výberlisztet; 7. egy kiló válogatott lisztet." — Az adatközlőknek az egyes megoldási lehetőségeket a következő minősítésekkel kellett értékelniük: a) nagyon jó; b) elég jó; c) elég rossz; d) nagyon rossz (megoldás).

A diákok legnagyobb százalékban — nemcsak e példa esetében, hanem egy másik hasonlóéban is — a következő megoldásokat fogadták el^ azaz minősítették "nagyon jó"-nak vagy "elég jó"-nak: 1. "indirekt kölcsönzés" (válogatott liszt: 72,1 %), 2. körülírás (egy kilót abból a jobb minőségű...: 69,1 %), 3. alaki beépülés nélkül jelzett kódváltás (egy kilót abból a lisztfajtából, amit szlovákul úgy neveznek, hogy "výberová múka": 61,8%). A többi megoldást, amelyekben a szlovák vendégelem alakilag is beépül a magyar mondatba, jóval kisebb százalékban fogadták el (ún. výberová múka: 35,1% výberová múka: 22,9%; výberový liszt: 15%), akárcsak a hibrid kölcsönszót (výberliszt: 20,8%). Az előnyben részesített megoldások nagymértékben tiszteletben tartják a magyar nyelv "integritását": vagy nem is látszik rajtuk, hogy közük van a szlovák nyelvhez (indirekt kölcsönzés, körülírás), vagy pedig a vendégelemet a magyar nyelvű szövegtől metanyelvi kommentár (amit szlovákul úgy neveznek, hogy...) választja el. A szlovák nyelvű vendégelemet alaki szempontból beépítő megoldások közül az adatközlők a jelzett kódváltást fogadták el a legnagyobb mértékben (az. úgynevezett výberová múká-t), amely egyértelműen elhatárolja a két nyelv elemeit egymástól.

A fentiekből kiviláglik: a beszélőkben erős a törekvés arra, hogy megó'rizzék a magyar nyelv integritását; a kódváltás eszközével többnyire csak akkor élnek, ha "nagyon muszáj". Erre utalnak annak a feladatnak az eredményei, amelyekben a különféle kódváltási indítékok iránt érdeklődtünk8. Adatközlőink szerint a szlovákiai magyarok leginkább a következő esetekben váltanak kódot: ha az. illető fogalom magyar nevét nem ismerik vagy az nem jut eszükbe (nyelvi deficit vagy lapszus); ha a szlovák megnevezés jobban be van idegződve, s ezért először az. "ugrik be " (felidéződés); ha szó szerint kívánják idézni az/, amit szlovákul hallottak (idézés). Ezek közül csak az utolsó esetben alapszik a váltás "szabad választáson", ott is erősen jelzett — a magyar szövegtől ezért kellően elhatárolódó — vendégnyelvi betétről van szó, melynek mintegy "nincs köze a beszélőhöz", hiszen egy másik személytől származik, aki ráadásul többnyire nem is magyar. Az egyéb indítékú "akaratlagos" kódváltást adatközlőink jóval kevésbé tartják a szlovákiai magyarokra jellemzőnek.

Ami az adatközlőknek e feladatokhoz fűzött megjegyzéseit illeti, ezek nagy részében értékítélet fogalmazódik meg az adott kódváltási indítékkal kapcsolatban (holott kérdésünk nem erre irányult). Ezek a vélemények még a fenti, nagyobb mértékben jellemzőnek tartott indítékok esetében is többnyire negatívak.

A megjegyzések számához viszonyítva a legkevesebb elmarasztaló véleményt épp a deficit vagy lapszus miatti kódváltás ("azt mondják szlovákul, ami

Magyar vagyok, és...