Irodalmi Szemle, 1995

1995/9 - NYELV ÉS LÉLEK - Lanstyák István - Szabómihály Gizella: Magyar vagyok, és szeretném, ha ez Játszódna és hallható lenne!

Lanstyák István Szabóniihály Gizella beszédaktuson belül egynél több nyelvnek (ill. tágabb értelemben myelvváltozatnak ) van aktív szerepe. (Az "aktív" jelzővel az egyszavas bázistartó kódváltási a kölcsönzéstől kívánjuk megkülönböztetni; a kölcsönszavakat tartalmazó mondatokban ugyanis az átadó nyelv szerepe már nem aktív.)

A kódváltási szokások vizsgálatának legmegbízhatóbb módszere köztudottan a résztvevő megfigyelés. Ám azok a beszélők, akikkel személyes kapcsolatunk van, s akiknél egyáltalán módszeres megfigyelésről szó lehet, a szlovákiai magyarságnak nagyrészt azokhoz a rétegeihez tartoznak, amelyek általában igen mértéktartóan élnek a kódváltás lehetőségével. A rendszertelen, alkalmi, "kívülállói" megfigyelések pedig szükségképpen torzítanak, már csak azért is, mert a kódváltás bizonyos fajtáit egyes beszélők vagy rétegek magánügynek tekintik, s főként szűk baráti, rangtársi körben élnek velük.

Mindezekből következően a kódváltás tanulmányozásának közvetett s ezért számos értelmezési nehézséggel járó formáját kellett választanunk, az önbevallásra épülő kérdőíves módszert. A vizsgálat hangsúlya emiatt szükségszerűen eltolódott a kódváltással kapcsolatos föltevések, vélemények és attitűdök irányába: végül is ez az, amit így valamelyest meg tudunk ragadni, a tényleges kódváltási szokásokra csak ezekből lehet (majd) úgy-ahogy következtetni (ilyen következtetéseket azonban munkánk jelenlegi szakaszában még nem mertünk megkockáztatni).

Vizsgálatunkban eddig összesen 512 olyan szakmunkás és szakközépiskolás (s kisebb részben gimnazista) vett részt, aki magyar nyelven tanul, bár olyan iskolában, amelyben vannak a szlovák osztályok is1*. A közös igazgatású iskola révén adatközlőink más diákoknál intenzívebben érintkeznek a magyar és szlovák nyelvtudás legkülönbözőbb szintjein álló tanulókkal. Továbbá a szakiskolákban megesik, hogy még a magyar tanítási nyelvű osztályokban is bizonyos szaktárgyakat szlovák (esetleg szlovák és magyar) nyelven oktatnak. Mindez növeli a kódváltás előfordulási gyakoriságát, s ami ennél is fontosabb, "hozzászoktatja" a diákokat ehhez a beszédmódhoz, elfogadottá teheti azt más beszédhelyzetekben (pl. A magyar iskolások egymás közti kommunikációjában) is.

Kérdőívünk első részében a diákok alapvető társadalmi és nyelvi jellemzőinek feltárására alkalmas kérdések voltak. A kérdőív többi része három változatban készült (vagyis különböző kérdéseket tartalmazott), többek között azért, hogy a rokon kérdésekre adott válaszok ne befolyásolhassák egymást. — A kérdések zöme megadott válaszlehetőségeket tartalmazott, az adatközlőknek ezek közül kellett egyet kiválasztaniuk. Ugyanakkor a legtöbb kérdéshez megjegyzéseket is lehetett fűzni, s a diákok elég gyakran éltek is e lehetőséggel. A szöveges válaszokból rendkívül gazdag anyag állt össze, amely kiegészíti és árnyalja a statisztikai adatok alapján kirajzolódó képet.

Beszámolónkban e vizsgálat első, "durva” megközelítésének néhány eredményét adjuk közre6. Elsősorban az a kérdés foglalkoztat bennünket, hogy a magyarok közti kommunikációban a szlovák nyelv az adatközlők véleménye szerint núért és milyen funkciókban jelenik meg, s ezt a beszélők hogyan értékelik.