Irodalmi Szemle, 1995
1995/9 - NYELV ÉS LÉLEK - Lanstyák István - Szabómihály Gizella: Magyar vagyok, és szeretném, ha ez Játszódna és hallható lenne!
hogyan egyeztetik össze magyarságtudatukkal. Ugyanakkor — amint föntebb jeleztük — nem foglalkozunk azzal a (nem éppen lényegtelen) kérdéssel, a diákok tényleges nyelvhasználata mennyire van összhangban a válaszaikból kitetsző véleményükkel. 3. Az adatközlőknek az anyanyelvűkkel kapcsolatos (nyíltan vallott) nézetei összhangban vannak az utóbbi években folytatott társadalomlélektani kutatások eredményeivel, melyek szerint a szlovákiai magyarok zöme számára a magyar nemzethez, ill. a szlovákiai magyar nemzetrészhez való tartozás az egyik legfontosabb tudatmeghatározó tényező. A "Hogyan viszonyul Ön magyar any any elvéhez?" kérdésre adott válaszok alapján a diákok 91 %-a — saját bevallása szerint — jobban szereti a magyart, mint bármely más nyelvet. Arra a kérdésre pedig, hogy "Melyik nyelven beszél szívesebben ?", a diákok 77,6%-a az "általában magyarul" választ karikázta be. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a diákok zöme nagyon pozitívan viszonyul anyanyelvéhez, s ezt a nyelvet részesíti előnyben a kommunikáció során. Ezenkívül azt is fontosnak tartják, hogy e nyelvet "szépen és tisztán" beszéljék: ezzel a véleménnyel a diákok 98,5%-a azonosult, csupán a maradék 1,5% választotta azt a válaszlehetőséget, hogy ez nem fontos. Ám ez a "lehengerlő" csaknem-száz-százalék elmos egy sereg, egyáltalán nem lényegtelen árnyalatot. Érdemes ezért idézni a kérdéshez fűzött megjegyzésekből. Vannak vélemények, melyekben a nyelvhűség és a purizmus természetes összetartozása fogalmazódik meg: "Azén találom fontosnak |ti. a szép és tiszta beszédet], mert kisebbség vagyunk, és nem engedhetjük, hogy a nyelvünk kihaljon." Egy másik vélemény mintegy ezt a gondolatot árnyalja: "Hiszen ha a nyelvünket nem ápoljuk és nem tartjuk tiszteletben, lassan majd nem lehet felismerni, hogy milyen nyelven is beszélünk." — Mások az elmélet és gyakorlat különbségére céloznak: "De sajnos ez. nincs mindig így." — "Ezt elsajátítani nagyon nehéz, mert szlovák környezetben élünk." Néhányan mintha az ellen a meg nem fogalmazott vád ellen tiltakoznának, mely szerint "aki nem beszéli szépen és tisztán a magyar nyelvet, az nem jó magyar": "Szerintem a magyarság nem a nyelv jó ismeretéből ered, hanem a meggyőződésből— Még nyíltabban: "Ha az. embernek megvan a nemzetiségi öntudata, nem számít, legalábbis elnézhető, ha néha keverve vagy furcsa kiejtéssel beszél." Tömörebben és nagyon egyértelműen: "Nem muszáj tisztán beszélni, csak az a személy tudja magáról, hogy ő magyar." A anyanyelvhez kapcsolódó pozitív attitűdök az adatközlőknek a k ó d v á 1 - t á s s a 1 kapcsolatos nézeteibe is belevetülnek. A diákoknak valamivel több mint a fele (51,6%-a) a kódvált(ogat)ást kifejezetten ellenszenvesnek tartja; valamivel alacsonyabb a közömbösek száma (39,5%), s még kevesebben vannak, akik ezzel a beszédmóddal rokonszenveznek Magyar vagyok, és...
