Irodalmi Szemle, 1995
1995/9 - Papp Imre: töredék
töredék csengés, odúba hajtott szél kifogant, uram, kivel szalonnázzam a jxijta nyikorgását a kirótt utakon gémberek haladnak és esnek össze és szednek össze vérbajt akkora hasa van a holdnak puha pofa kenyér kell, szabad ó'rzésbóí tipornak lányok, rugódzik, szájon és angyalon a kék sejtés, s finom árny lenne, s ha kaparna, rozoga a szék, az ágy piros labdák pattognak, fészeknyi helyén a tarka lüktetés, bíztak, köves
/
