Irodalmi Szemle, 1995
1995/9 - L’HOMMAGE - Pomogáts Béla: A történetíró igaza
A történet író igaza Fónod Zoltán 65. születésnapjára Mondják, az irodalom fejlődéséhez hozzátartozik ennek az irodalomnak a kritikai önismerete, és azt az irodalmi kultúrát lehet valóban szerves és átfogó szellemi intézménynek tekinteni, amelynek megírták a történetét. A szlovákiai magyar irodalom azóta léphet fel rendezett kulturális entitásként, mióta történetírói vannak, mióta összegező képpé formálódott ennek az irodalomnak az önismerete: kialakult a belső értékrendje, és képes is arra, hogy felmutassa saját értékeit. Fónod Zoltánnak mindebben igen nagy szerepe van. Az egykori középiskolai tanár, újságíró, kiadóhivatali igazgató és főszerkesztő, majd egyetemi oktató végül is a szlovákiai magyar irodalom önismeretének szolgálatában találta meg feladatait mint irodalomtörténetíró és kritikus. Első kötete, az 1980-ban megjelent Vallató idő még az irodalomkritikai munka és az újságírás kettős forrásából táplálkozott: könyvismertetések, vitaírások, irodalomtörténeti megemlékezések, néhány figyelemkeltő tanulmány, például Móricz Zsigmond szlovákiai kapcsolatairól, Fábry Zoltán munkásságáról és Cseres Tiborról, továbbá néhány ma is izgalmasnak tekinthető írói beszélgetés, például Laco Novomeskývel, Veres Péterrel, Méliusz Józseffel és Turczel Lajossal — ezek adták a kötet anyagát. Második könyvén, az 1982-ben napvilágot látott Könonalakon azonban már az irodalomtörténész, kutató munkája és összegező igénye hagyta rajta bélyegét. Átfogó tanulmányokban rajzolta meg a szlovákiai magyar irodalom két világháború közötti és 1945 utáni történetét, az irodalomkritika és az irodalmi publicisztika helyzetét, a könyvkiadást vagy éppen a Sarló hagyományát. Az 1986-ban megjelent Tegnapi önismeret és az 1990-es Kőtábláink című tanulmánykötetek pedig még közelebb kerültek az összegezés lehetőségéhez, tulajdonképpen bennük jött létre az a szemlélet és az a gondolati rendszer, amely az átfogó irodalomtörténeti összefoglalás szellemi alapvetése lehetett. Az összegezés nagy (és tulajdonképpen hálátlan) munkáját az 1993-ban Budapesten kiadott Üzenet - csehszlovákiai magyar irodalom 1918—1945 című kézikönyv végezte el. Ez a munka olyan nagyobb szabású, úttörő vállalkozások példáját követte, mint amilyen Turczel Lajos emlékezetes összefoglalása a szlol'hommage
