Irodalmi Szemle, 1995

1995/9 - 7x1x7: (Orbán Ottó Kocsmában méláz a vén kalóz című könyvéről véleményt mond Bertók László, Kis Pintér Imre, Pálinkás György, Vajda Mihály, Esterházy Péter, Schein Gábor és Tőzsér Árpád)

Q Hát vége, időm lejárt, pedig mennyi szépet (meg pajzánt) szerettem volna még ideidézni, meg még azt is megkérdezni, hogy miért ihletett meg mindkettőnket az Esterházy-Kornis lénykép, de most már csak arra fut ja, hogy gyorsan odakiáltsam: igen, Ottó, minden oké, az istenek jól intézlek ezt, hogy megöregszünk.

Esterházy Péter*

U (Aknamező, női segédlettel.)

a Azt a föladatot, azt a megtisztelő föladatot, mennyei ajándékot, intellektuális kihívást és mazsolás kuglófot rótták rám, köszönöm, írnék-e hét mondatot erről az emberről.

9 ()ttó ütött, talált ötöt, vágtam rá, s már láttam is, hogyan úszom meg az egészet. Q De nem akartam megúszni, de nem jöttek a mondatok.

El Jó sorom összehozott egy folyosón két költőnővel, ritka szerencse az ilyen, hogy mindjárt kettő, és mind a kettő rendesen nagyon költő(nő), kilétüket fedje úriemberségem csenevész homálya, és én a lábuk elé vetettem magam, hogy adnának egy-egy mondatot nevezettről, kit ők nagyon is szeretnek.

(3 Kedvesen belém rúgtak, mondhatni a horpaszomba; anyásak voltak: szigorúak és édesek.

I Egy már volna, vallottam be; nosza.

Q Jóllehet vagy bár. de inkább jóllehet, jóllehet a költő testét a kór tizedeli, szelleme ragyog a magyar kultúra egén, esetleg csecsén, ez majd még kiadja magát.

Q Nincs az az Orbán-vers, amelyik ilyen csöndet tudna csinálni.

[Q Anyáim megvetően nézték porontyukat. jH Nem?, tudakozódtam félénken.

52 Nem.

[Q A tizedelés sem?

ED Nem.

Aztán engesztelőn ozzátették: a jóllehet maradhat.

EB Kicsit magyarázkodni kezdtem, eggyel nagyobb volt a csönd, mint azt szeretni lehet, hogy engem mennyire ingerel, amikor sejtetni engedik, hogy most így küszködve, a botladozó testtel egyenes arányban mélyül a líra.

|B Semmi köze, morogja szigorúan az egyik költőnő.

EEf Éppen ezért gondoltam, hogy...

ÍE2 Csönd lett megint a folyosón, de ez most jobb volt, ha nem is sokkal.

[S3 ()rbánra gondoltunk mind.

31 Aztán egyikőjük, mintha álomból kelne, azt mondja: Jóllehet... jóllehet még él...

A másik meg: Jóllehet nagy költő...

32 Megkövültén nézem a két nagy nőt, micsoda kezdő tanonc vagyok én hozzájuk képest, két boszorkány.

7x1x7 7x1x7 7x1x7