Irodalmi Szemle, 1995
1995/9 - 7x1x7: (Orbán Ottó Kocsmában méláz a vén kalóz című könyvéről véleményt mond Bertók László, Kis Pintér Imre, Pálinkás György, Vajda Mihály, Esterházy Péter, Schein Gábor és Tőzsér Árpád)
7x1x7 7x1x7 7x1x7 31 De ők is megkövültén nézik egymást, engem, megérintik az ajkukat, mint akik nem értik, hogyan is hagyhatta el azt ilyesféle. Ott állunk hárman, pukkadozva a nevetéstől, a szégyentől, könnyen és nehezen, keserűen és vidáman, ijedten a groteszk folyosói komolyságban, lehet, hogy mi is meg fogunk halni? S3 így hárman?, állunk és rökönyödünk nyakig Orbán Ottó szellemében. 9 Mely most bennünk ragyog, nyüszít. (A szerkesztő megjegyzése: 1. A Mester pontosan 20 (húsz) mondattal küldött többet, mint amennyit kértünk tőle. 2. Ami, ugye, az ő fertilitásával mérve még tisztes minimalizmus. 3. De lehet, hogy a Genezis állításával akart vitatkozni, bebizonyítva, hogy 6 + 1 mondat semmiképpen sem lehet elégséges a teremtéshez. 4. Vagy egyszerűen csak abból a püthagoraszi logikából indult ki, hogy ami megszámolható, az mind egynemű. 5. S így 7 és 27 között a különbség: 0. 6. Mi mindenesetre ez utóbbi bölcselem jegyében közöljük — alapos megfontolás után és kivételesen — a szokásos 7 mondat helyett a Mester 27 mondatát. 7. A mondatok számozása tőlünk: Szerkesztőség ) Schein Gábor Q Kháron a kürtjét fújja, Q| veresedik, mint a sült rák. Q Törpe, muris figura, Q kacsint, ha jó a vers — no Q nézd, a végén cimborák □I leszünk. Orvul mögém lép H és kürtjével fejbe vág.* Tőzsér Árpád Q A nép-nemzeti egysejtűek és az avantgárd-posztmodem többsejtűek közötti evolúciós rés már teljességgel kitölthetetlennek látszott. El 5756. április 1-jén, reggel 7 és 8 óra között Ernst Haeckel, a biológus reménytelenül vizsgálgatta mikroszkópjával a tintahalak veséjében s a férgek, * Bellman hétsoros szösszenete — Orbán Ottó kötetének olvasása közben —
