Irodalmi Szemle, 1995
1995/9 - 7x1x7: (Orbán Ottó Kocsmában méláz a vén kalóz című könyvéről véleményt mond Bertók László, Kis Pintér Imre, Pálinkás György, Vajda Mihály, Esterházy Péter, Schein Gábor és Tőzsér Árpád)
7x1x7 7x1x7 7x1x7 *** (Töredék) — ezt olvasva az ember lassan már arra clip-pel, hogy minden, ami történik e földön, csak multi-média rendezvény, vagy ha kicsit nagyobb a baj, esetleg alkalmi sci-fi. **** (A vásári szentképárus sátrának dísze: Szent Ferenc isteni sugallatra megérti egy rigó beszédét) — amelyben egy rigó azt fütyüli, hogy ‘A Gyula víziló*, de ne higgyük, hogy humor ez a vers a teremtés bölcsességéről, pláne a madarak nézőpontjából. ***** (Az amfora cserepei) — e nagy versből véljük kihallani, hogy meghívásunk nem a téridőbe szól. ****** (A nincs/van kapu) — a halandóság árnyékában a hang nyoma-e a szónak, a fény lenyomata-e a beszédnek? ******* (Óda a tavasz szelleméhez) — a se itt, se ott határán, amelyről tudhat valami biztosat, ezért nem múlhat el, mert akkor vele együtt múlik a végtelen. Vajda Mihály Q Minthogy a versek istene lótuszülésben idő aranyszobor, mindene gömbölyű, kis pocakja van, hallgat és mosolyog, s ebből a "hallgat"-ot el nem hagyhatjuk, nem tudhatom megkérdezni, hogy "Ugyan, mondja már, hogyan tudnék én Orbán Ottóról hét olyan mondatot mondani, amely nem hasonlít a kritikusok közhelyeire, és mégis eltalálja Orbánt?" Q Mert Orbánnal az a baj, hogy szörnyűséges jól, pontosan meg lehet mondani, hogy milyen, ugyanis klasszikus meg azért posztmodem is — de még mennyire!, tessék csak arra gondolni, ainikor úgy határozza meg a költészet lényegét, hogy "Fattyú helyett mondjunk inkább hattyút" —, meg a kisujjában van a fonna, s minden formán tud játszani, hogy minden eddigi költészet a rendelkezésére áll, hogy abból valami egészen eredetit gyúrjon össze, s mégis nagy (tudom, ilyet nem szabad mondani; ha akarod, értsd: jelentős) költő; vagy tán azért van ez, mert nagy (értsd: jelentős) költő? Q Mindenesetre én a magam részéről rendkívül elégedett vagyok azzal, hogy feledékenységbó'l megkímélte őt a hóhér és segédje, meg hogy ifjúsága virágában nem döfte le egy kozák lovas, így van nekem Orbán Ottó, a régi gárdából való Noé, aki egész, életében a vízözön re készült, bárkát épített, s most fönt csücsül vele az Ararát tetején, s csak... emlékezik, félnótás öreg, mi volt itt egy óceán! Q De mit fecsegek itt?, hiszen csak kérdezni szeretnék valamit Ottótól. Q Az inga és a kút "szabad szonettjeid"-nek sora, ugyebár, függőhíd, amely 16 versből áll, ezen belül 24 szonettből; hogy az utolsó, ha meg egyáltalán szonett, csak kilencsoros, az rendben van, de mi az a csel, hogy a 16, az csak 13 soros? El Ezzel jelzi a vérengző őrültek közi ép eszét őrző író, hogy "Most figyeljetek, most elmondom, hogy van: a Noé én vagyok, de a Petőfi nem nagyon, én ’ túléltem’ (s ebből még sem lett baj), ha betegen is (aminek szintén megvan az előnye, ugyanis innen, a csúszó mászó szeme sarkából másképp látni a fény és árny viszonyát a földön, a dolgok fontosságát)"?
