Irodalmi Szemle, 1995
1995/9 - Szűcs Enikő: Folyamatában, Van egy szavam a számodra, Átutazás
SZŰCS ENIKŐ Folyamatában w Közelsége kellene. Az. a vastag vaslánc. Az a kikövetelt kény- szerűség, az a beteges önimádat. 3 elfelejtett mondatban írtam le. Az. agy két tenyérbe fogott térfogata. Az. a valami, ami most szakádéi. I^ete'pődik. Vagy egyszerűen ellököm magamtól. Gyere úgy, ahogy vagy. És hágj meg egy-két születni készülőt. Itt várok rád. Fognám a kez.ed, mikor átléped a határt, de ez. nem elég. Még velem vagy. Mi ketten. Egész, éjjel fáradt összekulcsolt két kezem. Ez. fog történni, mondtam. Es őmost iil egy szobában, és próbál valamit írni saját agyának a térfogatáról. Van egy szavam a számodra Aztán együtt mentünk tovább. Egy pillanatra mintha különváltunk volna, de hát ez lehetetlen. Mondtam, lehetetlen, és ő rábólintott. Kivártuk a történést. Kiálltunk az út szélére stoppolni. Egy teherautó vett fel, és csak a rakodótérben volt hely. Nyomasztó és sárga. Elővette az. üveg bort, Pozsonyig megittuk, ľudom, hogy énekelt valamit, de pontosan éreztem, hogy nem tudja, mi van vetem. Mert velem az. volt. Olyan más vagy, olyan furcsa, mondhatta volna. De nem mondta. Eszébe nem jutott volna. A város legkoszosabb kocsmájába ültünk be. Azt mondtam neki, hogy fizessen egy sört, és menjen el. Nem értette, mint ahogy a tegnapi napot sem. Nem értette, hogy miért nincs az, amit ő akar. Es miért van semmi, amit én akartam. Nem ismertem a festőt sem, és ez. számomra nagyon fontos volt. Nem szabadott ismernem az. őrületét, a rengeteg üres üvegét. Termékeny évek. Aztán a festőt is eltemették.
